Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Apropos, tudja valaki, hogy hol volt ez a mentalitás korábban? A befőttek mögött rejtegettük?

Felcsút – Bp. Honvéd 1-2

Pont kicsúsztunk a purimból, azonban mégis van okunk inni, amíg el nem mosódik a különbség bennmaradás és kiesés között. Tegnap ugyanis az utolsó pillanatok egyikét élhettük át, ahonnan, ha bekövetkezik, alig találni visszautat. A helyzetet fokozandó, a történet már-már sablonosan klasszikus vonalvezetéssel indult: kicsit még rosszabb, még lehetetlenebb lett Knezevic góljával.

Pedig jobban játszottunk, valójában mi futballoztunk, vagyis rászolgáltunk, hogy egy szerencsétlenül megpattanó labda tovább bonyolítsa az életünket.

Kell valami legyen a Kispestben, mert vissza tudtunk jönni, újra mi futballoztunk, és érezni lehetett, csupán idő kérdése, hogy mikor fordítjuk meg a meccset. Eszter pedig segített.

Eszter szerepére egyelőre Feri a legerősebb jelentkezőnk, míg a Hámán előtt letérdelni nem szándékozó Márdokeust valószínűleg egy közepesen klisés kasztingot követően a kispesti szív (vö. kulturális tőke Bourdieunél) játssza egy gázsiért – kollektíven. A perzsákat természetesen, figyeld, mekkora duplacsavar!, Gazdag vezetésével a csapat mészárolja le.

bővebben

Ha az Üllőin a Fradi kapusa a meccs legjobbja, akkor az jelent(het) valamit rád nézve

Kellemetlen, ebben talán több volt – ilyesmi. Hagyjuk.

Ahogy várható volt, Feri

négy védővel állt fel (4-1-4-1)
két mozgékony, idegesítő emberrel a középpályán (Nagy Geri, Zsótér),
Kamber helyett Lovriccsal (nincs ilyen, hogy helyett!),
az új igazolások közül csak Bőle kezdett, de őt nyilván ismeri Feri az NB I-ből.

Ami viszont váratlan volt, hogy

Balogh megsérült, ezért kényszerből Traorénak kellett kezdenie,
Traoréval a futballunk céltalan volt, a srác egyszerűen alkalmatlannak bizonyult a feladat legalább részleges megoldására,
a második félidőben és Gazdaggal centerben hirtelen futballozni kezdtünk. (Gale ügyeske, azonban még fel kell szednie magára egy kis futballt, hogy a csapatjáték szempontjából is értelmezhető legyen.)
Zsótért nem állították ki. A második félidő elejéig egy csúnya nézésre volt a pirostól.

Előremutató dolgokat nem mernék kimondani egy meccs alapján, azonban azt el kell ismerni, hogy a Fradi-Honvéd az NB I. szintjén egy egész jó meccs volt, különösen a második félidő.

bővebben

Elfogyott a türelem: ahogy feltételezem a szurkolók jelentős része, úgy én is neveket, felelősöket és vért akarok!

Bp. Honvéd – Budafok 2-3

Egy normális világban a Honvéd-Budafok 2-3 másnapján, amikor huszonegy fordulót követően, a bajnokság kétharmadánál kieső helyen áll a Honvéd, a szurkolók vért akarnának, és bár a Facebook/Instagramvalóságot inkább nem szeretném valódi valóságnak tekinteni, feltételezem, a felböfögött, odavetett vélemények ott is nagyjából hasonlóak lehetnek. Felelőst, bűnbakot, kirúgást, leváltást, megszégyenítést – vagyis vért.

A szurkolóknak elegük lett az eredménytelenségből, és elegük lett a hamis őszinteségből. A szurkolók nem akarnak több olyan interjút látni, posztot olvasni, ahol Jóska Pista középpályás lenyilatkozza: érezzük a felelősséget, még egyszer nem játszhatunk ilyen rosszul, a következő mérkőzésen javítanunk kell és javítani fogunk. Megértjük a szurkolóinkat.

Jóska Pista a nyilatkozat után három nappal pályára lép a Budafok ellen, és megmutatja, mennyire gondolta komolyan. Kiderül, kár volt minden karakterért. Jóska Pista még a látszatra sem ad, a budafoki ellentámadást szemmel, esetleg könnyített sétával kíséri, majd a gólt követően látványosan összeomlik: én mindent megtettem. A szurkoló ekkor kurvaanyázik.

Ilyenkor senkit sem érdekel, hogy az első félidőben lefociztuk az ellenfelet, sőt, eddig szinte az összes ellenfelünket, ha a mérkőzések végeredményébe beleszámítanak második félidők is.

bővebben

Vannak pillanatok, amikor minden hiába, egyszerűen nem megy, és egy ilyen, hosszan elnyúló pillanat szinte az egész idényünk

Mezőkövesd – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Kemény, kiábrándító, kellemetlen, közömbös – ilyesmi szavak jutnak eszembe a kövesdi zakóról. Valamint, hogy

bármennyire is erősnek tartjuk, ez még mindig csak egy bivaly kezdő kiegészítő emberekkel, mintsem egy komolyabb rotációra alkalmas, pihentethető keret. Ha Gazdag, Kamber és Lovric egyszerre hiányzik, akkor meg vagyunk lőve mind támadásban, mind – főleg utóbbiak miatt – a pályára kivitt akaratban. Nagy Dominik konkrétan súlytalan, ráadásul lepukkantnak tűnik.
69 percet töltöttünk hátrányban a meccsen, és látványosan nem tudtuk feldolgozni. Pisont korábbi meccseiből (7) összesen négyszer, mindössze 72 percet vezetett az aktuális ellenfél, és ezekből csak egyet tudott megnyerni.
nem először fordul elő velünk, hogy pár percen belül két gólt kapjunk: Diósgyőr (42, 47), Újpest (77, 80), Videoton (65, 67), ZTE (66, 74), Mezőkövesd (23, 27), és akkor ott vannak a kb. tíz perc eltérések, mint az MTK (66, 77), Újpest (64, 77) – a 29 kapott gólunk felét(!) pár percen belül rúgták az ellenfelek. Érthetetlen.
Zsótér öt sárga, kihagyja Budafokot, Gazdit sérülés miatt hozták le félidőben. Az ág is.

bővebben

22 perc* alatt az ember kijuthat a világűrbe és vissza, viszont arra kevés, hogy gólt lőjünk

Honvéd – Paks 1-1 // osztályozókönyv

Egészen magas minőségű rekordot felállítva sikerült nem megnyernünk a Paks elleni meccset. Mondok pár számot, hogy érezzétek:

a Paksnál mindössze 825 másodpercig, vagyis kábé 13 és fél percig volt a labda, ami a legalacsonyabb érték egy csapattól az idényben. A rekordot eddig is Paks tartotta 831 másodperccel, viszont akkor a fél csapata koronás volt, és az Üllőin játszottak. (az NB I. átlaga: 1567 mp)
a Honvédnál 2119 másodpercig, vagyis kábé 35 és fél percig volt a labda, ami, ha nem is idényrekord, de bőven elég élmezőnyhöz.
a különbség 22 perc, vagyis ennyivel több időnk volt eldönteni a meccset, és mégsem sikerült. Két csapat között ekkora különbséget labdabirtoklási időben egyedül az imént felhozott Fradi-Pakson mértek. Akkor a Fradi 5-0-ra nyert.
további érdekesség, hogy még így is az egyik legkevesebb ideig volt játékban a labda az idény összes meccsét figyelembe véve, vagyis kijelenthető, hogy a Paks meg sem próbált futballozni ellenünk.
viszont mi sem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy ennyi lehetőséget kaptunk.
(azt diszkréten elhallgattuk, hogy a meccs utolsó 25 percében emberelőnyben játszottunk.)

*_ Gagarinnak, az első űrhajósnak a kilövéstől számítva 11 perc kellett a pályára állásához.

bővebben

Egy meccs alapján ugyanúgy ne álmodozzunk a dobogóról, mint ahogy nemrég egy meccs is elég volt a kieséssel riogatáshoz

Videoton – Honvéd 1-2 // osztályozókönyv

A második félidő közepén volt egy pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy négy belsővédővel, három belső középpályással, két szélsővel, és egy balhátvéddel játszunk. Papíron ugyan nem, de amúgy simán 5-5-0, jobbfutóban az isteni, ámbár öregedő Lovriccsal. Annyira 2012-ben éreztem magam hirtelen, hogy kerestem a telefonon a nyomógombokat, amikor át akartam dobni üzenetben Sámannak a fenti megfigyelésem. Sokan Lovricsot már 2012-ben is öregnek tartották.

A másik megfigyelés a cseréink. Azért nem mindegy, hogy egy – nyilván még erősen lepukkant állapotú – Nagy Dominik, vagy Bardea, Klemenz, Zsótér, Traoré van a padodon, és nem azt kell nézni, hogy melyik tizenhétévest engedte el az anyukája ilyen késői órán, hogy a hidegben focizgasson egy kicsit. Nem is tudom, mikor volt utoljára valóságban is létező, mérhető padja a Honvédnak?

bővebben

A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját

Bp. Honvéd – ZTE 2-2 // osztályozókönyv

Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.

Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.

A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.

És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.

bővebben

Ha az NB I. három leggyengébb csapatából egész évben csak egyet tudunk megverni, akkor mit várhatunk a következő évtől?

Újpest – Honvéd 2-1 // osztályozókönyv

Semmi, de tényleg semmi nem emlékeztetett Újpesten a Diósgyőr elleni játékunkra. Ismét kapkodtunk, ismét nem működött az egymás közötti kommunikáció, sőt, olykor-olykor újra veszekedni kezdtünk egymással, sokszor az egyszerűt sem sikerült megcsinálnunk, miközben egy rém gyenge Újpest kényelmesen olvasta le a játékunkat – és fordította ellenünk.

Ennek ellenére a 0-0, netán az 1-1 volt a várható végeredmény, a vereséget csak és kizárólag magunknak köszönhetjük. Ismét. Ettől az Újpesttől, de még a tegnapi Újpesttől is bravúr kikapni. Pont ugyanolyan gyengék, mint mi, állítólag az edző alatt is remeg a pad, minket mégis oda-vissza. Nekünk a Diósgyőrt, az Újpest minket. Parádés, hogy semmi körbeverés nincs a tisztelt legalsóbb házban.

bővebben

Valakinek már igazán illett (önként) beleszaladnia a késbe: D1ó5győr

Bp. Honvéd – Diósgyőr 5-1 // osztályozókönyv

Az rendben van, hogy a D1ó5győr objektíve bűn rossz, hiszen még mi is képesek voltunk kilencet gurítani nekik az ősszel, azonban akkor sem fér a fejembe (oda bele), hogy miért nem tudtunk máskor is ilyen elánnal játszani?

az MTK elleni első félidőben (Bódog utolsó meccsén) hasonlót lehetett látni, mentünk, csináltuk, hajtottunk (látványosan egymásért is), majd jött a szokásos második félidő.

Gazdaggal csatárban egyszerűen nem tudunk veszíteni. Nagyon kell, hogy kétféle stílus legyen elől, és ne a négy statikus támadónkból szenvedjen kettő labda nélkül.
- amúgy megvan, hogy a négyből hármat nyáron szereztünk be, majd, amikor úgy éreztük, ennyi is kevés lesz, akkor megegyeztünk Eppellel? 07.17. TGK; 08.04. Babakocsi; 08.19. Balogh; 10.20. Eppel az érkezési sorrend, miközben más típusú csatárt nem igazoltunk, csak eladtunk (Moutari, Lanzafame).

bővebben

Sajnos nem vagyunk kisegítve az egy pontokkal

Kisvárda – Honvéd 0-0 // osztályozókönyv

Sokáig kerestem, hogy mi lenne a legjobb szó a tegnap mutatott játékunkra, és arra jutottam végül, hogy a beszarit fogom használni, azonban nem a pejoratív, hanem a kockázatkerülő értelmében.

A Bódog utáni átmeneti(?) éra első meccsén természetesen visszarendeződtünk a klasszikus 5-3-2-be, annak is a lehető legdefenzívebb verziójába:

a középpályán Hidi és Aliji;
a széleken Mézga és Tamás inkább nem támadó felfogásban, vagyis;
hét ember felelt azért közel direktben, hogy ne kapjunk gólt, miközben
maradt három, akinek gólt kellett volna lőnie, és
lehet bármekkora zseni külön-külön Gazdag, Balogh és Eppel, pár szép villanáson kívül nem sokat várhattunk ebben a formában tőlük.

bővebben