Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.
Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.
Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.
„Kazincbarcika is oda-vissza zakó” bővebben
