Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!

Jó kedvünk lehet a mai nap után: izgalmas, jó iramú meccsen hoztuk a magunktól elvárt kötelezőt, ami, ha jobban belegondolunk, nem is volt annyira kötelező, mégis magabiztosan meglett a három pont, egy Lanza, egy Eppel, tele vendégszektor, tényleg, valaki kívánhat még mást mára, ha kispesti? Nem nagyon hinném. “Utoljára talán 2012 tavaszán írtam ilyet, de igaz: magabiztosan kezdtük az új félszezont!” bővebben

A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt

Mi holnap avatjuk (fotó: nepszava.hu)

Sose jön be a nagy patetikusan monumentális beharang, akármikor próbálkozok is ilyennel, így most sem teszek így. Ennek ellenére hajlok a címben foglalt ítéletre: én úgy érzem, sok minden, ha nem is eldől, de legalábbis irányba áll holnap. Hát, meglátjuk. “A Hidegkutiban árazhatjuk be a kispesti tavaszt” bővebben

A meccs Kispesten dől el

Egy-két sort leszámítva színültig töltöttük! (Fotó: Babar-1909foto.hu)

No, ebből még akármi is lehet, hogy Doki barátom örökérvényűjét idézzem. Röviden úgy összegezhetnék: láthattunk egy típusos “utóbbiévekbeli” Fradi-Honvédot, zsákszámra kihagyott helyzetekkel és ostoba védelmi hibákkal a mi, semmi különös teljesítménnyel és 1-2 klasszisjátékossal az ő oldalukon. És persze megint ők nyertek.

De most csak egy góllal – és az MK-ban van ugye visszavágó is. Nem lefutott ez még. “A meccs Kispesten dől el” bővebben

Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel

Csodásan (és vörös-feketén) zárult a tegnapi és indult a mai napom is, ennek örömére pont átbillent bennem a posztírói indíttatás mutatója, főleg, hogy tegnap este ezeket a papírdarabokat is beszereztem, amiket a fönti képen láttok. Beharang a hajtás után. “Holnap indulunk, kérdés, hova jutunk?- gondolkozik RW és közben mindenkit ölel” bővebben

Napikispest, 2017.02.08.

  • Blogolt a Papa [röviden: szokás szerint optimista (mikor nem? RW), Botkát simán pótolja a Villám-King duó, Proszit meg Tömösvári, stb. (kivi leszek, Tömös hány percet kap tavasszal, RW), edzőtáborba mi sose megyünk, a mostani csak kivételes volt, bár nem rossz ötlet.] Bővebben itt.
  • Jegyek szombatra a Bozsikban elővételezhetők, vagy a neten, de ahhoz kell kártya is, tudjátok. (Úgyis tudjátok, itt csak a történeti hűség kedvéért jelezzük).
  • Fanta úr munkaügyben távol, én meg szintén, ráadásul a napokban a hátam jobban szétesett, mint Dark mozgása, ha kapura tör… úgyhogy előre várom a szombati 3 órányi álldogálást a lelátón+a Kökin+a buszon (igazából várom persze). Szóval ezen okokból kifolyólag a nagy csönd. További hírfelpörgés a napokban azért várható, hisz közeleg az első kis hadjáratunk zöldföldre. Addig is szép napot mára ezen az 1998-99-es KHFC-t idézően szürke szerdán.

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… “Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben

BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től

Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.

Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. “BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben

Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!

Elég nagyot fordult velünk a világ hónapok alatt, a langyos lábvíz-állagú kiégettségből jött hirtelen a semmiből (nem egészen a semmiből persze, volt itt azért egy jó egy-másfél éves építkezés, sőt a gerinc még régebb óta pallérozódik, de a Cordé évek kisiklását nem számítanám hozzá a jelen szárnyalás szerves előletébe) váltott csodába a mostani őszi szezon, aminek a végén olyan magasan vagyunk, hogy szédülök, ha lenézek. Az a baj, hogyha felpillantok, mégjobban… inkább be is hunyom a szemem.

Szezonértékelés következik, de a szolgalelkű eseményleltár helyett inkább csapongó gondolatokkal, aminek a végére szinte azon korba repülök vissza, amikor a címkép slágere büntetett a rádiókból. “Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!” bővebben

Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja

fotó: Babar-1909foto.hu, paint-terror: RW, ha Hanta lecseréli a képet, kinyírom

Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. “Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben

Ritka eset, de most katarzis jó oldalán álltunk

Kurva jók vagyunk, vagy kurva jók vagyunk? – annyira csábító, hogy ezzel a felütéssel kezdjek, főként, miután Rossi mister is szokatlanul elégedett nyilatkozatot kürtölt bele a világba a meccs után, de azért én most próbálok két lábbal a talajon maradni. Nem lesz könnyű.

Mondjuk arra már nem is mondok semmit, hogy pont az utóbbi 10 év legnagyobb slusszpoénját hozó meccsünkön legyek olyan szarul, végig sápadozva a korlát mellett, hogy annál tipikusabb RW sorsot nehéz még kitalálni is, de még ez sem tudott teljesen meggátolni abban, hogy a végén boldogan mosolyogva ki a fejemből tapsoljak a tiszteletkört toló játékosoknak. Másra mondjuk nem is nagyon futotta az erőmből.

“Ritka eset, de most katarzis jó oldalán álltunk” bővebben