Túl sok minden nem történt

Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1

Ha van meccs és túra, amire évek múlva is szívesen emlékszem majd, akkor arra jó példa a 2015 őszi békéscsabai leutazásunk Öcsémmel, Gyurival, kisBabarral, és Ábelbébi úrral. Remek hangulat, remek meccselőtti séta, remek városkép-részletek, remek meccs. (helyesen: nyári, illetve nagyon augusztus végi. tudom, mert egy esküvőn voltam meccs helyett, és az ilyet az ember megjegyzi. – szerk. vh)

Ha van meccs és túra, amiről körülbelül már egy hét múlva sem fogok tudni semmi érdemit felidézni, az pedig a tegnapi Várda tour.

“Túl sok minden nem történt” bővebben

Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom

A park és a vár, ami úgy néz ki, mintha Kőszeg egy saroktornyát házasítanád a Dreher sörgyárak Gitár utca decensen pusztuló tömbjével – nyilván RW pozitív!

Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a “gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.

“Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom” bővebben

Lóra, lóra, rabló jő

Ezek inkább vadászok és nem rablók, de legalább Réber László (lásd lenn)

Még általános suliban, a wekerlei I. számúban (nem sokkal később Pannóniának nevezték át) Szilvi néni, az énektanár tanította be az osztálynak ezt a csodás dalocskát, és bár utáltam énekelni, mert nem volt hangom, ezt valahogy már akkoriban sem vetettem meg. Jó volt a dallama, volt benne valami vészjósló dolog, és tényleg elhittem, hogy jön az a rabló, akit úgy képzeltem el, ahogy Réber László rajzolta a rosszarcú fazonokat a Janikovszky könyvekben. Nagyon metál volt összességében. A dal is, Réber is. Na ez így kezdésnek egy akkora ’80-as évek fröccs, hogy mindjárt hallgatok is egy kis Yazoo-t.

“Lóra, lóra, rabló jő” bővebben

Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett

Furán ment el ez az idei (újabban egész rövid) téli szünet,nem is szoktam igazán hozzá, hogy alig van vége a januárnak, és máris kezdődik a show. Máskor ilyenkor mentünk még csak a török edzőtáborba, még klasszikusabb években a Fáy utcai sátrakba. Idén pedig? Holnap rajt. Haj-jajj. “Az utóbbi hetekben alig volt valami Honvédhangulatom, de holnap Fradi, és ettől egy kicsit mára legalább lett” bővebben

Napképe: MI JÓT HALLGATSZ?!

Fanta úrral nem sokban egyezik a kulturális ízlésünk, én se járok Balaton, vagy Európa Kiadó koncertre, ő se Dark Tranquillityre, vagy Bolt Throwerre (arra mondjuk már sajnos nem is fogok). Talán ha van szűk metszet, pl. a filmművészet terén, akkor azok a vállalhatatlan Spencer-Hill klasszikusok (hiába, mindketten ’80-as évekbeli gyerekek voltunk).

Ennyi bevezető után hajtás után jöjjön két kép, szép napot.

Ja, még annyi: az alsó kép alanyát, ha csak nagykövet lenne nálunk, és nem balszélső, IMÁDNÁM.  “Napképe: MI JÓT HALLGATSZ?!” bővebben

Kilátástalan nyári szünetből hősies nyárutó, vállalható ősz és fokozatos beszürkülés a negyedik helyet eredményező íven

Régen írtunk már idény-összefoglalót, pedig a blog hőskorszakában (mondjuk úgy, amikor még csak a Kill’em All-jainkat meg a Ride The Lightningjainkat jelentettük meg Fantával, nem a mostani Load-okat) ez milyen sztenderd műsorszám volt. Most mindenesetre nekifutok egy ilyesminek, aztán a végső kivesézés úgyis olvasói reszort, csak megadom az alaphangot a kontentnek, hogy hantai modorral éljek. “Kilátástalan nyári szünetből hősies nyárutó, vállalható ősz és fokozatos beszürkülés a negyedik helyet eredményező íven” bővebben

Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.

Lassan én leszek a blog Pölője, lássuk be: le vagyok igazolva, ott vagyok a keretben, csak ritkábban látnak játszani, mint a csapatorvosnál… Ugye ilyenkor általában az az indokom, hogy sok a meló, ami most is igaz – LESZ, hétfőtől az év végéig, viszont az elmúlt két hetet nagyjából pihenéssel töltöttem, előbb a Dél-Dunántúlon, aztán Madridban, hogy rohaggyak meg, de mentségemre szóljon, hogy ilyen nagyobb szabit már rég csináltam, gyakorlatilag évekkel ezelőtt, szóval rám fért. Mint ahogy a mai nap végén a hazamenetel is, hogy készítsek valami jobb vacsit a spanyol fővárosban beszerzett progjazz CD-m mellé, amikor pittyeg a chat, Fanta az, “bocs, hogy ezzel zargatlak, de ígértél paksi beharit “, utal vigyorogva a másfél héttel ezelőtti sörözőtörzshelyén való összefutásunkkor tett könnyelmű ígéretemre, úgyhogy kabát vissza a fogasra, és jöjjön a beharang, hiszen most még épp van pár szabad percem… “Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.” bővebben