Vesztes meccs utáni közhelyszótár, n+1. fejezet: “legalább a lelátói teljesítményre nem lehetett panasz”

Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.

“Vesztes meccs utáni közhelyszótár, n+1. fejezet: “legalább a lelátói teljesítményre nem lehetett panasz”” bővebben

Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…

Az utóbbi 30 évünk 2 legjobb légiósa vezeti az aktuális Kispestet Mordorban: Warzycha (balra) és Lanza (jobbra)

Erős kezdés” – nyögné az egyszeri szakkomentátor a sorsolásunkra nézve, mely szerint a tavaszi (tavaszi…) bajnoki sorozatot előbb egy Groupama plázás vendégjátékkal, majd egy hazai, Videoton elleni, jelenleg enyhén szólva is kétes kimenetelűnek jósolható meccsel. Aztán még jön a Vasas is… Legendás pesszimizmusomat most félretéve, ez még akkor sem lenne egyszerű, ha a tavalyi őrült májusi formánkban tolnánk az önkívületet. Attól pedig jelenleg picit messzebb vagyunk.

“Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…” bővebben

Siófoki minthamisemtörténtvolna

Csodálatos februári szerda este (fotó: RW)

Mintha mi sem történt volna 2017 későősze óta, úgy folytatódott privát Kispest-sztorim ezen a csodálatosan undorító, igazi neomagyar futballtavaszi szerdai késő délután és estén, kezdve a Stefánia úti indulástól a legszebb hangulatlombozó februári sztrádaúton át a siófoki kietlen vendégszektorig és a forró ital mentes büféig, majd a hazaútig, ahol a Fanta-Ábel-Fater hármas oltotta porig a kedvenc zenéim, amit szerencsétlen sorsú sofőrként kevertem magamnak. Ótvar kupaszerda volt? Igen. Hiányzott már? Naná. “Siófoki minthamisemtörténtvolna” bővebben

LO-GOndolatkísérlet

Pár éve, talán emlékeztek, már volt 1-2 olyan posztunk, amiben eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi dönthetnénk blogilag a mezeinkről. Először a magyar válogatottról írt, vagy ide, vagy a biztosra Hanta, KryzWarzycha blogdesignerünk Tisza-márkába öntött ötletét vázolva az olvasóknak, majd egy pár hónappal később én magam ugyanennek a Honvédmezben való kiadásáról ide (képek itt). Ám grafikusunk nem állt meg ennyinél, a napokban új gondolatkísérletét mutatta meg nekem, én meg nem bírván magammal, úgy döntöttem, egy posztot megér a dolog, a szokásos meddő vitáink lefolytatását indukálandó, aminek úgyis az 1991-2003 közti címerpajzs visszasírása lesz a végeredménye, mint mindig, de legalább a cikk olvasása közben szép képeken idvezülünk! “LO-GOndolatkísérlet” bővebben

Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”

Szóval az van, hogy amire már senki nem számított, még Fanta úr sem, hisz délczegen elköszönt ma délelőtt napokra, blogfrissítések elől zsírgőzzel mentve fel magát, és már annyira se bízott bennem, az elmúlt hónapokat tekintve, joggal, hogy lesz valaha valami RW poszt, pedig lesz, mert ha Karácsony van és életérzés poszt kell, akkor jön RW, főleg hogy hosszú-hosszú hetek után végre fújhattam egyet, meló-suli-diplomamunka-vizsgák-beadandók-határidők káosza után most végre én is sóhajthatok egyet és végre megint van időm az igazán fontos dolgokra, úgyhogy Kispest, Wekerle, Karácsony, Bajnokcsapat, Öcs, Fater, Csakblog, RW, Hanta, Ábel, OldBabar, hangulattolulás, életérzés, lesz itt minden, Boldog Karácsonyt minden olvasónak! “Azzal a mondattal kívánok Boldog Karácsonyt, ami igaz a Honvéd bajnoki címére és az RW posztolásra is: “Jobb későn, mint soha!”” bővebben

Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött

Majdnem teli vendégszektorral indult a rangadó

Nehéz kiinduló helyzetből vártuk a tegnapi meccset, ezen nincs mit szépíteni: a forma nem a mi oldalunkon tűnt jobbnak (enyhén szólva), a kereterősség terén még mindig a Videotonnál a pont (ez mondjuk tavaly is így volt, aztán látjuk, mit számított a végelszámolásnál), bírónak Bognárt küldték, a találkozó előtti kezdőcsapatot böngészve pedig az is látszott: EvdM csak nem tud leszakadni a 4-4-2-ről, és Baráth középre betonozásáról. Egyedül abban bízhatott a viharvert Kispest-drukker, hogy Nego és Lazovics nem játszik (de osztom Hanta véleményét, a Fideszoton nélkülük is erős), valamint hogy oly’ rég játszottunk már tényleg szívet melengetően, hogy ilyenkor szokott jönni valami. Végül is, jött. “Van mire büszkének lenni: a második félidőre és arra, ami utána jött” bővebben

Minden téren megázva

Végre teli Korzó és Tribün – igaz sok volt a szakadár zöld is köztünk :( (1909foto.hu)

Nemcsak a beharang címében felírt axióma lett bohóság, ahogy arra egy tisztelt hozzászóló rávilágított, hanem a benne foglalt jóslat is porba hullott a szeptemberi égszakadásban. Skizofrén meccsen végül sajnos sima lett a vége, úgyhogy gyorsan essünk túl a beszámolón, holnap már nem akarok ezzel a meccsel fogalkozni fejben, bőven elég volt belőle a mai nap. “Minden téren megázva” bővebben

Negatív + negatív = pozitív, szóval még az is lehet, hogy szép esténk lesz

Mondjuk egyelőre nem így indul, ahogy a fenti matematikai alapigazság mondja. Szurkolói társaságunk egyik tagja csúnyán lerobbant a héten, lehet, ma a meccsen se lesz ott. Hanta úrnál nincs net, kétségbeesve engem kér fel beharangozóra, azonban jómagam tegnap a David Gilmour koncertfilmről hazafele a kocsibejáró újonnan felszerelt kapujának működési elvét még nem fogva fel teljesen úgy rá***tam a kezemre (az ÍRÓ KEZEMRE) a kaput, hogy ezt a posztot 2 fájdalomcsillapítóval, az új Paradise Lost lemez végtelenítésével és csöndben sírdogálva tudtam csak kivitelezni. Közben a csapaton Erik kísérletezik izgalmas, ám követhetetlen taktikákkal, a középpálya fele sérült (bár Gazdi már kispados volt Pakson, Filip meg játszott az NB3-ban), a zöld métely magára találni látszik, lehet, hogy jönnek velük az igazi szurkereik is, áh, ez annyira szar hét, hogy nehogy már ne nyerjünk. “Negatív + negatív = pozitív, szóval még az is lehet, hogy szép esténk lesz” bővebben

Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!

Előrebocsátom, mielőtt mindenki a pokolba kívánna, hogy kevés dolgot utálok jobban, mint engem ért kudarc után a kincstári optimizmust hallgatni – így gyanítom olvasóink sem arra kíváncsiak, hogy a „nem történt semmi baj”, „ez még belefér”, „jobb ma egy pofon, mint holnap egy méretes zakó”, „időben jött az ébresztő” jellegű lózungokat szórjam a szombat éjszakában. Erről nem is lesz szó, ígérem, de az is biztos: a legmélyebb depresszióm sem vett még erőt rajtam. És ahogy látom, a publikumon sem, hisz decens, 20 perces pacsizás búcsúztatta a vert sereget. Mi lett volna itt, ha még győzünk is? “Úgy elszoktam ettől, hogy meg vagyok zavarodva: vereségről kell posztolnom!” bővebben

Szombat esti meccs a nyugodt szünetért, ami minden lesz, csak könnyű nem

Nagy Gerivel hirdetett rangadó, szép idő, csodás csapat – mi kell még? (fotó: RW)

Győzelemmel és az első etapot kvázi kimaxolva fordulunk rá a szünetre, vagy az utóbbi hetekben rendszeresen megkísértett Fortuna istenasszony ezúttal inkább beverve egy majorannás májashurkát Herczeg Bandiékat csókolja homlokon? Ez az este fő kérdése, kíváncsian várjuk a választ. “Szombat esti meccs a nyugodt szünetért, ami minden lesz, csak könnyű nem” bővebben