Napikispest 2019.07.10.

Kezd beindulni az elmúlt napokban alvó Lőrinci átigazolási Henger(mű). Kesztyűs Barni tegnapi érkezése után újabb nagyágyút szeretünk meg Paksról, az amúgy kipróbált bohócliger Egerszegi Tamás személyében. Újabb hiányposztra, középpályára. Oh, wait…

Ha még lesz további hír, természetesen bővítjük a #napikispestet. Jujj, úgy izgulok!

Update 2: Senki se vádoljon kétKULACSoskodással, de újabb érkezőről számol be a honlap. A derék, 1944-es ukrán frontharcos fejjel ellátott Vladyslav Kulach is egy évre jön kölcsönbe (úgy látszik a héten ez lett a divat), és posztja szerint olyasmi, mint a Zsoldy volt. Gyanítom, ezzel a talján hazacsábítását csiripelő pletykáktól is elköszönhetünk, pedig megnéztem volna, amint darócruhában, fókamászásban végigperisztaltikázik a jó digó a 42-es pályáján, akkor talán én is megbocsájtottam volna neki (NOT).

“Napikispest 2019.07.10.” bővebben

Hemy örök?

Hiába távozott el a klub éléről a Pappa a tavasz közepén, és hiába “aggódtunk” páran, hogy vége a legendás kispesti kommunikációs bravúroknak, és eljön a szőröstökű profizmus ideje, vége az egy nap alatt menesztett edzők és helyére jövő kalandorok időszakának, és hogy ki kell bírnunk a legendás keddi vlogok nélkül. Nos, félelmünk alaptalan volt – az új vezetőség már az elején leszögezte, hogy bár nem vesznek át mindent a karizmatikus elődjüktől; azonban ami jó, például a decens gazdálkodás, azt megtartják. Ezek szerint még mást is. Nem elég, hogy EL előtt egy hónappal, biztos, ami biztos, eltakarítjuk az útból a regnáló szakvezetést, nehogy minimális összeszokottsággal forduljunk a selejtezőkre (gondolom az “arra az egy körre mit izguljunk” jelszóval), de a csúcs még csak most jön. Sannino mester csodálatos bemutatóvideóját nézve a honlapon, hát csak annak nem ugrik be a George Francis Communication Inc. édes emlékképe, aki az elmúlt 13 évet egy ferencvárosi betonbunkerben töltötte Crnomarkovics poszterek csókolgatása mellett, egy Bodnár gyúró arcszőrzetéből szőtt függőágyban héderezve. Tényleg félelmetes a stílusbeli hasonlóság, max a jól ismert faasztalos sajtószobát cseréltük le egy lőrinci családi ház hátsókertjére.

Várom a nyarat és a további kacagásokat.

Update: egyik fotósunktól származó belső hír, hogy a legutóbb 2018 őszén az az Enterobacterese csapatában pályára lépő Enrico Sarmonella lehet az első új igazolás idén. Igen, ő az, aki már 4 éve is próbázott nálunk egy téli edzőmérkőzésen, de akkor az anyagiakban nem tudtunk vele megállapodni, talán majd most.


Igazán elkényeztetünk titeket, hiszen egyszerre ketten is posztoltunk az új edzőről: hanta // robwarzycha

Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé

E kép czukksági faktorára már nincsenek szavak. Jó lenne holnap egy hasonló fotó, mondjuk Lovrics -Supka kivitelben, a hátsó pólópápa meg legyen Kaszás Kálmán <3

Hosszú hajrát nyitok a mai nappal és ezzel a poszttal a holnap elé. Lehet, hogy ez lesz végleg a beharangunk és a kibeszélőnk az IDEI NAGY MECCS elé – de valamiért úgy sejtem, Hanta sem hagyja ki a ziccert, hogy holnap reggel ne töltsön fel egy “Minden InStat mutató szerint jobb a Videoton, így fix Honvéd sikert várok” jellegű posztot, amiben 80%-ban a saját lapcsánkareceptjeit elemzi, de ha így lesz, legalább sokat olvashattok ráhangolódásként. Én mostanában is keveset írtam, munka, munka, munka, meg lekaptak a kezemről is egy ganglion nevű cuccot, ami a kinövések Rouanija: veszélytelen, ámde ronda, így gépelni se nagyon tudtam, csak olvastam a posztokat és a kommenteket, és ma ömlesztve reagálok pár dologra.

“Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé” bővebben

Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül

Nem minden rőf parasztkolbász a mi szánkat édesíti, győztesek!

Hiányoznak a keddek. Illetve nem is maguk a keddek, mert azok ott sorjáznak a naptárban, és majdnem mindegyik valóban keddre esik, csak nagyon ritkán szombatra, esetleg négynapos hétvégén vasárnapra.

Inkább a megszokott kedd reggeli rituálé: vajon mit mondott megint az öreg? Milyen nyakkendő volt rajta? Az asztala mögött ül, vagy szemléltető eszközöket használva egy tábla előtt, esetleg a lesszabály változásait magyarázva egy futballpályán? Volt egy sajátos humora, hozzá tartozott a hétköznapjainkhoz.

Szerencsére ezen a héten nem kell nélkülöznünk a betevőt, ugyanis postaládánkban landolt a legújabb vlog átirata.

“Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül” bővebben

2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón

Bp. Honvéd – FTC 3-2

– fájdalom, ezúttal a formalitássá silányuló meccsen mindez nem osztott vagy szorzott, a kezdőrúgás előtt ugyanis már bajnok lett a szomszéd kerület szimpatikus, önerőből a csúcsra jutó kis klubja. Azonban a formalitás azért van, hogy legyen, a meccset le kellett játszani, hogy a forduló zárásaként hivatalosan is kimondhassuk, bajnokok lettek a zöldek.

Amikor fél órával a kezdés előtt a lelátó felső részének falához dőlve néztem a melegítő csapatokat, pont ekkor és pont a leírtak miatt fordult meg a fejemben másodszor, hogy meglehet: ma nyerni fogunk.

“2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón” bővebben

Akadémiától Parókáig

Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: “Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen“. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.

“Akadémiától Parókáig” bővebben

Túl sok minden nem történt

Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1

Ha van meccs és túra, amire évek múlva is szívesen emlékszem majd, akkor arra jó példa a 2015 őszi békéscsabai leutazásunk Öcsémmel, Gyurival, kisBabarral, és Ábelbébi úrral. Remek hangulat, remek meccselőtti séta, remek városkép-részletek, remek meccs. (helyesen: nyári, illetve nagyon augusztus végi. tudom, mert egy esküvőn voltam meccs helyett, és az ilyet az ember megjegyzi. – szerk. vh)

Ha van meccs és túra, amiről körülbelül már egy hét múlva sem fogok tudni semmi érdemit felidézni, az pedig a tegnapi Várda tour.

“Túl sok minden nem történt” bővebben