Kezdjük ott, hogy a Nyíregyházának 58 pontja van, nekünk pedig 33. Mivel nyolc forduló van hátra a bajnokságból, és nyolc forduló alatt legfeljebb 24 pont szerezhető, ezért egy egyszerű matekkal kiszámolható, hogy 33+24=57, vagyis
idén már lemondhatunk* a bajnoki címről.
(* úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden nehézség ellenére, egészen sokáig versenyben voltunk a bajnoki címért.)
Az is szép, hogy március legvégéig húztuk. Nincs ebben semmi megalázó, mégiscsak az ország második legerősebb labdarúgó bajnoksága az NB II., itt siker, ha megelőzöd a csákvárokat (nem előzzük meg).
Ennyit ér manapság a kib*szott Honvéd. És baromira nem érdekel, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, hogy nem volt szerencsénk, mert azt nem hiszem el, hogy öt éve folyamatosan nincs szerencsénk. Cseszettül unalmas hétről-hétre ugyanazt hallgatni. Nem volt szerencsénk, nem volt szerencsénk, mi fociztunk, az ellenfél talált be, majd legközelebb, többet nem játszhatunk így –
ki nem szarja le?
Tényleg képtelenek felfogni, hogy az NB II. alsóházában vagyunk, öt pontra a kieséstől úgy, hogy a mögöttünk lévő csapatok ellen (Budafok 1 pont/2 meccs, BVSC 1/1, Pécs 1/1, Tiszakécske 4/2, Mosonmagyaróvár 3/1) kilenc meccsen összekapartunk kőkemény tíz pontot. Mégis mi a francot akarunk?
“Amikor a szar is le van szarva” bővebben
