A legmélyebb bugyrokból – 5. rész: Vers mindenkinek

Vitray Tamás: A legnagyobb Király

És megy a kapuba a labda

Pisoooont Pisstaaaa

“Ennél tömörebben nem tudom megfogalmazni, miért jó Honvéd szurkolónak lenni” – mondta Öccs, mikor átküldte a coub-ot. Igaza van.

(Mindeközben a tavalyi őszi edzőfenoménunk, a vidin kék mezben térdelve, azt se tudja, merre hány méter…)

Nem kell több spagetti…

manci…mert kicsit megfeküdte a hasamat. Sőt, annyira nem is kicsit. És a spagetti ez esetben = az elmúlt jópár hónap. És az a rossz ezekkel az egyre gyakoribbá váló “jópárhónap“-okkal, hogy egyre többször és egyre hosszabban jönnek.

Az is megér egy misét, hogy a keresztbe-bereklámozás az valhogy nem jön össze nekünk itt a blogon. Volt már olyan hétvége, amikor én harangoztam be, hogy “Hanta meg mindjárt nyomat nektek sok-sok statisztikát“, aztán szegény kollega arra a hétre úgy eltűnt a civil munkakötelezettségeinek útvesztőjében, hogy abból stat-posztból azóta se lett semmi (igaz, lett azóta a tollából más stat-poszt, egy tonnányi, ezt beismerhetjük). Most meg ő közölte be, hogy RW tolja majd a beszámolót, de RW nem tolt semmit Debrecenről.

Max a saját Honvéd-kínját maga előtt. “Nem kell több spagetti…” bővebben

Egy ledőlőfélben lévő szobor mellé…

imagesCA2XBDKM…némi adalék.

Pietro Vierchowod megítélése ugyanis Abraham 2007-es kezdősebességénél is gyorsabban esik a blogon a posztokban és kommentekben –  pedig derék excsatárunk villámabb volt, mint az egyszeri REAC-játékos a lottózóban a szelvénybenyújtáskor. “Egy ledőlőfélben lévő szobor mellé…” bővebben

Arrividerci Amore…?

pecs2014
Megint emberelőny – megint minek…

Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam)  – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? “Arrividerci Amore…?” bővebben

Aludva egyet a fröcsögésre…

diobesz2014oszcim
…ennyien maradtunk.

…némileg tisztább fejjel néz vissza az ember a tegnapi délutánra, de így is nehéz a józan, mértéktartó mondatok megszülése. Körülbelül azt tudom írni, mint a legnagyobb Bohócliger edzők (Véber, Supka és társaik) egy-egy kellemetlenebb végeredmény után: nehéz ilyenkor bármit is mondani. És mégis, most én is kénytelen vagyok ezt a közhelyet alkalmazni, mert ha szívből leírnám, amit gondolok, és amit a többiek végighallgattak tőlem (én meg tőlük) a kocsiban tegnap hazafele, akkor ezzel az erővel új blogot is indíthatnánk, kispestikocsmagoz.blog.hu, esetleg vorosfeketehozonges.taccs.hu címen. De hát azok meg nem annyira mi lennénk. Vagy fene tudja.

Így hát itt és most csak annyit írok le: szégyellheti magát, és ne álmodjon győzelemről az a csapat/edző, aki 75 percet kap emberelőnyben az ellenfele ellen, lélektanilag a kulcspillanatban szerez vezetést (44.-45. p.), és ezek után a második félidőre visszaáll bekkelni. Ez az ócska moralesi-vierchowodi lábszagú catenaccio(cska) ennyit is ér amennyit tegnap láttunk. Sz*rt se. “Aludva egyet a fröcsögésre…” bővebben

Honvéd-retesz menni Diósgyőr

Nem, itt még nem a Vasgyárban áll a derék Mister - ez Como.
Nem, itt még nem a Vasgyárban áll a derék Mister – ez Como.

Hát, nem mondom, hogy a blog csúcskorszakát éli az optimizmusfaktor tekintetében. Mind a posztírók, mind az olvasók körében igaz a hegyiiván-díjas megállapítás: se kedv, se ihlet, se vanton. Pedig három forduló óta nem látott vendég Kispesten a vereség, VW délczegen nyilatkozza, hogy összeállóban a csapat, Cordella a héten végre egy értelmes igazolás-mézesmadzaggal ijeszt be (ugyanitt 2-3 percig él a remény, hogy a kis Torz megy a Haliba, de végül Illés lövi le a vadkacsát), és még a gösseres idők is visszatérnek halványan emlékeinkbe, ha a szombati vendégszerelésünkről szóló híreket olvassuk. Most akkor mi van? Mi vagyunk lehetetlen pesszimiskák, vagy jogos a kiakadás?

Én már nem tudom. “Honvéd-retesz menni Diósgyőr” bővebben

Megint besült az RW-jóslat…

honvhali2014…ennyi.

Megmondtam, hogy esőben ázunk majd a korzón, sokak között én is, egy iszonyat tré meccsen.

Nos, eső nem volt, én meg a nagy lelkesítő werkliposztom után úgy hajoltam meg egy klasszik őszeleji vírus előtt, mint kismáncsó a terhes atyai örökség alatt, így otthonról, ágyból, gyógyteákkal felszerelkezve szenvedtem végig a meccset. És a meccs tré volt. Ja, ezt eltaláltam.

Apró örömök? Á, dehogy. Ellenben sokadjára is beigazolódott, hogy TV-n keresztül nézve az élőben, meccs-haverokkal még csak-csak kibírható “foci” bizony élvezhetetlen. Sőt. Katasztrofálisán ótvarul pocsék. “Megint besült az RW-jóslat…” bővebben

Olasz meló, pesti dugó

ujphon640Mikor tegnap este háromnegyed 8 fele Hantával az anyósülésen bekanyarodtam az Üllőire a Hungáriáról, nem sejtettük, hogy nap negatív csúcspontja vár ránk: 35 perc alatt csorogtunk le a Népligettől az Ecseri útig a négy sávnyi kocsit egy sávba szűkítő 3-mas villamos sínrekonstrukció okozta útlezárás okán. Miután a meccset a Hungárián már teljesen kiveséztük, a népligeti vasúti felüljáró alatt Hanta mester csak annyit nyögött be üveges szemmel az akkor már 2-3 perce honoló csendünkbe: “nem mondom, hogy nem unatkozom“.  És bár az unalom az újpesti meccsünk kapcsán is sok emberben előjöhetett, mint első szó, ami eszébe jut (ha nem Honvédos és nem épp az utolsó 10 percet nézte a delikvens), az, hogy a negatív élménycentrum nem a Szuszában, hanem ebben a későnyáresti dugóban ért el minket, az azt is mutatja: pesszimista várakozásaimhoz képest nem lettünk kivéreztetve a liláknál, sőt. Végül is lehet örülni az egy pontnak. Csak ez a moralesi időket idéző “játék”, ez piszkálja kicsit a kispesti ínyenc-csőrt. “Olasz meló, pesti dugó” bővebben

A katarzis most elmaradt – a győzelem nem

honv_csutMegvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.

Hátha ezzel most megindul valami… “A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben