Örülünk, Srácok?

via 1909foto.hu

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! “Örülünk, Srácok?” bővebben

És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen”

BAJ-NOK CSA_PAT! (forrás: facebook.com/honvedfc/photos)

…és akkor a tegnap könnyposzt után forduljunk rá a régi jó hagyományokra, és jöjjön a klasszikus beszámoló, hogy ennek a csodálatos évünknek az utolsó pillanatait is örökítsük meg, legyen mit visszaolvasgatnunk közösen, évek múltán, amikor erre az őrült és hihetetlen idényre emlékezünk. “És így lett bajnok “egy kerület a világ ellen”” bővebben

14, 24 és 36

Arany konfettiözön és kispesti vérnyomások az égben

36 éves lettem ma (illetve leszek délelőtt). 24 éve ünnepelhettem, még gyerekként, utoljára bajnokcsapatot. 24 éve. Az egy negyed század. Ma újfent. A klubom történetében a 14.  címet, “sajátomként” a harmadikat (1990-91, 1992-93, 2016-17). Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan. “14, 24 és 36” bővebben

Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!

Csak a KISPEST!!! (fotó: facebook.com/KispestHonved/photos)

A tegnapi délutánra nincsenek szavak.

Valamit mégis kéne írnom, úgyhogy a hajtás után próbálkozom. “Cívis gála: beamfetaminozott csapatunk most a Nagyerdőben tolta ötgólos önkívületben!!!!” bővebben

A Nagyerdőben folytatjuk a tavaszi őrületet

Beharang, kibeszélő holnapra.

Egy hete az MTK előtt azt írtam: ne számítsatok tőlem értelmes, összeszedett beharangozóra, mert fejben szétestem, mint Odikadze, mikor rástartolt Abraham a 2009-es kupadöntőn. Jelentem, azóta eltelt egy hét, és a helyzet csak rosszabb lett – nem alszom, a melóban néha katatón állapotba zuhanva Kispestszurker- rigmusokat kántálok, és a monitoromon a kötelező munkaanyagok elmosódnak előttem, és helyettük mindenféle meccsemlékeket vetít elém a képzelet Piroska Atti borvirágos orrától Dubecz hajpántján át Szabó Tibi MK-döntős ismételt tizenegyesén keresztül Lanza debreceni mega-szabadrúgásgóljáig. Főleg az utóbbit. És érzem, ezzel nem vagyok egyedül! “A Nagyerdőben folytatjuk a tavaszi őrületet” bővebben

Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!

A Kanyar drapijához nem kell semmit hozzátenni…

Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.

De lehet.

Mindig lehet.

Tovább küzdünk a bajnoki címért. “Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben

Beharang’Out of the blue…

A mostani csodaidényhez képest borzalmas emlék a Vérhód-éra, melynek MTK-Kispestjén Nagy Geri és Kanta párosa itt a ‘csúti pályán méregeti egymást. (mtk.hu)

Out of the blue, azaz ≈ hasból, ahogy az angol (vagy az egyszeri kispesti klubtulaj) mondaná. Hasamra ütve jön ugyanis a mostani beharang/kibeszélő, mert nem tudok egyszerűen előre megfontolt, értelmes dolgokat írni, hiába jár 0-24-ben az agyam hetek óta vörös-fekete üzemmódban. És hiába dumáltunk chaten a csakblog csapattal egész héten hogy mi-hogy-miként lesz szombaton, most csak ülök és nézek ki a fejemből, a pulzusom meg valahol az egekben.

Holnap meccs. “Beharang’Out of the blue…” bővebben

Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!

Amúgy összességében meg negyedszer, mert egyszer már voltak ugye fenn az NB1-ben, mi meg ezáltal vendégként lenn náluk, lett is vereség, asszem arra írtam anno, hogy Matyó Kátyú, egy remek hegyiiváni modorcímadással. És persze ez az “összességében negyedszer” ténylegesen a Zsóryt nézve igazából csak “háromszor”, hisz pár hete épp Diózni voltunk a gyógyvízi arénában, akkor nem a kék-sárga áfium volt az ellen. De mindegy is, eddig akárhányszor mentünk, mindig baj lett belőle. Holnap vajon mi lesz? “Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!” bővebben

A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába

Szokásos RW címkép, de eddig mindig bejött…

Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?

De kezdjük az elején… “A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben