Címke: RW

Most jó kispestinek lenni…! -ja bocs, nem ide

MTK – Kispest beszámoló

Borús jövőkép. Forrás: foodprocessing.com.

Most hetekig ilyen-olyan elfoglaltságok (meló, esküvőkre járás, talán nyaralás) miatt nem fogok tudni meccsre menni, és a régi reflexek miatt ez napok óta bánt, egész héten pedig az lebegett előttem, hogy pont ezért az MTK ellen mindenképp kinn kell lenni. Már csak azért is, mert végre nem ideiglenesen vagyunk a Hidegkuti vendégszektorában, hanem azért, mert évente csak kétszer kell idejönni és ebből ez az egyik; mert amúgy szeretek erre a környékre meccsre járni, és mert olyan béna gödörben lévőnek tűnik a csapat, hogy ilyenkor mindig nyerünk egy váratlant. De, úgy látszik a 2019 tavaszán kezdődött csodálatos új érában, mint annyi minden más, ez a trend is fejre állt.

“Most jó kispestinek lenni…! -ja bocs, nem ide” bővebben

Csodás kezdés <3

Kispest-DVSC beszámoló

“Még egy szar idény”

Érdekes volt ez a tegnapi meccs, egyrészt hozott egy csomó új dolgot (tétmeccs új stadionban, VAR, meccsvégi hőzöngő (!!!) Hanta – ilyet sem láttam még 11 éve, mióta ismerem, pénzért igazolt ígéretes pedigréjű csatár a padunkon), másrészt viszont SEMMI SEM VÁLTOZOTT. Ez az egész akár az MTK-pályán is történhetett volna, idejön egy random újonc és fogalmatlan első félidő után ver négyet nekünk; az évszázad átigazolási időszakának termékei közül eddig nem igazán látni, hogy hol van köztük húzóember; a VAR-ral meg lehet takarózni, csak valahol ez nem ciki? Hát de.

“Csodás kezdés <3” bővebben

Korzó és csakblog come home

Hazatérés 3 év után, a lehető legkispestibb módon

A vidámság mellett torokszorító pillanatok is akadtak: a régi és új stadion névadója mellett már Piroska János is csak molinón lehetett itt :( [Fotó: Lovi – 1909 foto.hu]

2018 őszén sétáltunk ki utoljára Öcsémmel a régi Bozsikból azon a bizonyos avarillatú estén, amikor a lódenkabátos Orosz Feri baktatott át előttünk a vágányokon a sorompónál. Eleve fájó szívvel engedtem el akkor ütött-kopott, de jól megszokott kis fociotthonunkat, de ha tudom, hogy 3 hosszú évnyi cigányélet jön, akkor még szomorkásabb lettem volna. Aztán 3 év lett, MTK pályás, eleinte vállalható, majd unalomba fulladó meccsekkel, később már vírushelyzet sújtotta zárt kapukkal, mindeközben kellemesen megosztottá vált szurkolótáborral, értelmezhetetlen szakmai döntésekkel. 2003 óta most voltam a legközelebb ahhoz, hogy a különböző okokból hosszúra nyúló „kinemjárás” véglegessé váljon, és én is kikopjak a kispesti sorompó környékéről. Aztán csak eljött a tegnap, és valamit visszahozott az elveszettnek hitt hangulatból. Kíváncsian, de még rezignáltan várom a folytatást.

“Korzó és csakblog come home” bővebben

Ontivero a Kiserdőben

Időutazás 10 perc sétával

Talán múlt héten jelent meg Fanta posztja a saját Corona-lélekszindróma anamnéziséről, hogy hogyan éli meg ezeket a heteket. Gyanítom, sokan így (vagy hasonlóan) vagyunk ezzel, sok kiegészítést így nem is tennék a leírtakhoz. Inkább egy kapcsolódó élményem-kettősömről számolok be, ami előbb a múlt vasárnap, aztán tegnap történt meg, és sokat tett a lelki egyensúly simogatásáért.

Már nem emlékszem pontosan, de lehetséges, hogy a posztban tudat alatt elrejtettem némi mértéktelen propagandát az LMBTQ-s wekerlei nagy fakopáncsok mellett, így erre érzékeny olvasóink ugorják az írást és várják meg a válogatott kibeszélőt.

“Ontivero a Kiserdőben” bővebben

Szurkolók, attitűdök

Tornyai János: Bús magyar sors

Ősszel azon siránkoztam, hogy hova süllyed a kommentszekció színvonala, egymás és a posztszerzők cseszegetésével, néhol gyalázásával, mindenbe politikát belelátó újonnan kihangosított élharcosokkal, stb. Akkor a Stécés posztra érkező reakciók még visszaadták a hitemet, hogy az utóbbi hetekben ismét lelombozódjak, pedig most nem Fanta kapta az ívet, nem is én (mire kapnám mondjuk, alig jön már tőlem poszt). Kapja Pisont, Gazdag, Lovrics, Kamber, Urbányi, de még a portás és a Temesvár utcai kóbor kutya is. Ki jogosan, ki kevésbé, de egyre többet gondolkozom azon, olvasva ezeket a csodálatos fröcsögéseket némelyektől – és sajnos egyre többektől, hogy hova süllyedt – nem, most nem a klub, hanem a tábora, 2017 dicső és vállt vállnak vető együttállásából egy frusztrált genggé. Nem túl szívderítő.

“Szurkolók, attitűdök” bővebben

Extrém évhez extrém zárás egy, a szomszédos kerületről nevét kapó kolbászt idézve: mindent bele

BMTE-beszámoló, szezonösszegző, boldogkarácsonytposzt, minden egyben

Nehéz év végéhez közelítünk, és ez az életünk minden terén igaz. Mivel a foci pedig az életünk része (többé-kevésbé: kinek többé, kinek kevésbé; valamikor többé, valamikor kevésbé), így nem meglepő, hogy a magyarfocinkat és a Honvédozásunkat is jelentősen befolyásolta a COVID-sújtotta 2020. Most csak így elsőre az jut eszembe, ha nincs vírus,akkor jelenleg a középmezőny stabil tagjai lennénk, igaz, kupát se nyertünk volna. Szóval befolyásolt mindent ez a rohadék, de rajta kívül is van elég bajunk a vörös-fekete univerzumban. Nem is kevés.

“Extrém évhez extrém zárás egy, a szomszédos kerületről nevét kapó kolbászt idézve: mindent bele” bővebben

Happy birthday, Győztesek!

Szülinapi levelek landoltak postaládánkban. Örültünk.

Ma cseten rám írt Hanta, hogy Attis, holnap 10 éves a blog, kaparsz valamit? Merthogy ő is tervez, de ha van mondanivalóm, ne fojtsam magamba. És mivel ma épp túl lettem egy húzós munkanapon, ki nem hagynám a kedvenc műfajom, a hol szívszorító, hol keserédes visszaemlékezést, gondoltam elsőre… Aztán rájöttem, hogy azt már százszor megírtam, a keményvonalas kollegák pedig kb. annyira örülnének neki, mint egy meghatott visszaemlékezésnek az 1919 tavaszi hadibajnokságról… A törzsközönség is már százszor elolvasta ezt tőlem…

Úgyhogy csavarjunk kicsit a dolgon, saját ömlengés helyett átadom a szót másoknak. A 10 éves születésnap ugyanis mégiscsak 10 éves születésnap, és az elmúlt évtizedünk meghatározó arcai közül többen is e-mailben, táviratban, levélben, vlogban jelentkeztek a csak@taccs.hu címen, elküldve nekünk jó vagy rossz kívánságaikat, gondolataikat rólunk. Mi pedig nem vagyunk szégyenlősek és ezeket közzé is tesszük!

“Happy birthday, Győztesek!” bővebben

Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Az utóbbi napokban, hetekben számtalan ügy kapcsán horgadtak fel az indulatok a nagy kollektív kispesti közösségi térben, melynek integráns része a mi csöppnyi blogunk is. Bátorkodom a T/1-et használni még, mert bár good old Fanta úr majd’ egy éve szólóban nyomja szélmalomharcát posztjaival, amibe már egyre ritkábban tudok besegíteni, mint talján zsoldos a kispesti öltözői egységbe, mégiscsak közös gyerek volt ez valamikor, és kicsit még most is az, így néha én is szólhatok a közhöz. Például most. Posztom kettős célt szolgál: 1) igyekszik összefoglalni az elmúlt hetek nem egyszer egymásnak ellentmondó információhalmazából a lényegi tudnivalókat, 2) a végén, szakítva a Hanta a rossz rendőr, én a jó felállással, előveszem magam is a körmösök kiosztására szolgáló, vörös-fekete Terence Hill freskókkal díszített pálczámat!

“Öntsünk tiszta vizet a pohárba!” bővebben

Egy kupadöntő után

Fotó: Lovi-1909foto.hu

Életem egyik legfurább szezonjának közeledünk az egyik legfurább zárásához – és az, hogy ebből a kopasz futballgyilkos háromnegyed éves ámokfutása, a koronavírus fagyasztó intermezzója, és a kiégés mindenféle jeleit mutató keret (és RW) egész éves szenvedése után úgy néz ki, hogy jobban jövünk ki ebből az egészből, mint például a 2017-18-as, vagy az 1994-95-ös idényekből, a lehetőséget, kereteket és körülményeket tekintve egy igazi kis csoda. Nyolcadszor ünnepelt tegnap kupagyőzelmet KISPEST, 3 év után nyert ismét trófeát a HONVÉD, és amiért tavaly fohászkodtam, hogy ez a 2015-2020-as éra és emblematikus arcai még behúzhassák az MK serleget is a bajnoki trófea mellé, az most megvalósult.

Érzékenyebb lelkületű olvasóink most fejezzék be a posztot, mindannyian jobban járunk, mert mostantól nem egy szokványos RW-tiráda fog következni, inkább egy keserédes fináléja egy optimistán nézve átmeneti, pesszimistán tekintve pedig hosszú új éra első etapjának.

“Egy kupadöntő után” bővebben

Szerdai szörnyűség

Aj-jajj…

Ne szépítsük, tényleg nézhetetlenek vagyunk. A Honvéd-meccsek általában a napjaim csúcspontjai, tartják bennem a lelket melóban, hogy este megyek megint, mostanra már a hideget/telet is újból megszoktam, szóval tényleg egészen vártam az esti kupameccset, noha sejtettem, hogy nem lesz gála, mert ezt a fogalmat, hogy gála, a Lütyő nem ismeri. Egy szolid 2:0, aztán majd Szombathelyen gurítunk egy négyest, amikor senki sem várja, B csapattal is. Ehelyett 1:0-ás szenvedés lett a vége, és hiába axióma, hogy bunkerező ellenfél ellen mindig nehéz, azért ezt a Haladás-bunkert ne mondjuk áttörhetetlennek.

“Szerdai szörnyűség” bővebben