Mastodon

Címke: Nyíregyháza

Van, ami nem változik: zártkapus edzőmeccsek

Napikispest 2025/06/19

_edzőmeccsek

  1. 06.28. (szombat) 11:00, Tiszakécske @ MFA zártkapus
  2. 07.03. (csütörtök) 18:30, Maccabi Haifa @ MFA zártkapus
  3. 07.05. (szombat) 11:00, Kecskemét @ Telki
  4. 07.12. (szombat) 10:30, KFC Komárno @ Komáromszentpéter (Szlovákia)*
  5. 07.19. (szombat) 11:00, Paks @ Paks**

*_ A Komárno szerint a mérkőzést Komáromszentpéterben (Svätý Peter) rendezik. A Honvéd eredetileg Komáromot jelölt meg, azoban éksőbb javította, szóval a meccs helyszíne valóban Komáromszentpéterben.
**_ Ez is egy érdekes meccs lesz, mert egyrészt nem szerepel a Paks felkészülési programjában, másrészt két nappal korábban, 07.17-én Kolozsvárott, a CFR ellen játszanak Európa-liga-selejtezőt.

„Van, ami nem változik: zártkapus edzőmeccsek” bővebben

Napinyíregyháza 2025/01/02

Pár nap alatt a negyedik és az ötödik bedobott név.

Ismét Csakfoci és ismét Nyíregyháza: állítólag érdeklődünk Gengeliczki Gergő és Baki Ákos iránt (belsővédők). Gengeliczki ráadásul saját nevelés, aki 2013-ban, 20 évesen került tőlünk először Nyíregyházára. #játékoskeringő

— csakblog (@csakblog.bsky.social) 2025-01-02T14:36:14.883Z
„Napinyíregyháza 2025/01/02” bővebben

Napikispest 2024/11/15

Zártkapu, páfrány🪴 helyett páfrány🪴?

edzőmeccs w/ Nyíregyháza // állítólag van új Sajtófőnöke a Honvédnak, amit az is bizonyít, hogy a legutóbbi váltáshoz hasonlóan – amikor a páfrány🪴 érkezett – ismét napok óta nincs tartalom* a Honvéd felületein. Valószínűleg ennek eshetett áldozatul a tegnapi, az MFA-n rendezett edzőmeccs a Nyíregyháza ellen. Furcsamód a Nemzeti Sport még összeállítást is közölt arról a meccsről, amiről a Honvéd semmit. Azt most hagyjuk, hogy milyen minőségben (4-4-2, így? Keresztes például belsővédő? mivan?), de legalább a pályára lépők neve kiderül. Külön érdekesség, hogy az NSO anyagának keltezése 17:25, vagyis ha 2×45 percet játszottak, akkor a 15:45-ös lefújáshoz képest plusz másfél óra mindössze. Pedig zártkapus volt, ott sem lehettek. Bezzeg a Honvéd Sajtóosztály!

Budapest Honvéd (NB II)–Nyíregyháza Spartacus 1–1 (1–1)
MFA, zárt kapuk mögött
HONVÉD: Dúzs – Kulbachuk, Ene, Keresztes N., Pauljevic – Bévárdi, Kesztyüs B., Hangya, Benczenleitner – Medgyes Z., Lőrinczy. Pályára léptek még: Tujvel (kapus), Kocsis G., Pintér M., Ihrig-Farkas, Somogyi, Átrok, Rácz B., Farkas B.
NYÍREGYHÁZA: Fejér – Jokic, Baki, Gengeliczki, Leoni – Toma, Radosevic – Farkas B., Gresó, Beke – Babic. Pályára lépett még: Bese B. (kapus), Oláh B., Pataki, Keresztes K., Daróczi, Pinte, Katkó
Gólszerző: Lőrinczy, ill. Radosevic

„Napikispest 2024/11/15” bővebben

Napikispest 2024/11/14

Edzőmeccs, Hétvégi Kötekedő

edzőmeccs // ma 14 órától zártkapus edzőmeccset játszunk az MFA-n a Nyíregyházával – tudhattuk meg a Nyíregyházától.

A Honvéd továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az – általunk is ismert – edzőmeccseik jelentős százaléka zártkapus legyen. Érthetetlen. (Az elmúlt évek kimutatásait megtaláljátok ide kattintva.)

Ahogy érthetetlen a ragaszkodása a páfránykommunikációhoz🪴 is, mivel továbbra sem hajlandó/képes még az olyan apróságokat sem közölni a saját szurkolóinak, amit mondjuk az ellenfelek simán lehoztak. (A Honvéd új sajtóosztályáról inkább nem csinálnánk kimutatást, de az ott uralkodó viszonyok is jól jelzik, hogy mit művelt Fórizs ezzel a klubbal.)

podcast // 13 és 14 óra között a Tiloson (illetve az interneten) a nézőszámokról beszélgetünk a Hétvégi Kötekedő következő adásában. Részletek itt.

„Napikispest 2024/11/14” bővebben

A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele

Honvéd – Nyíregyháza 1-1

Hát, akkor ez most elment. Talán ki lehet jelenteni. Múlt héten azt számolgattuk, amennyiben az ETO tartja a formáját, akkor három pont felett valamennyivel kellene zárnunk a meccseinket, hogy idény végén feljutó helyre kerülhessünk. Tegnap nyert az ETO, mi döntetleneztük, a szükséges átlagpontszám pedig 3,49-re ugrott. Ekkora bukásban sajnos reménykedni sem érdemes, pedig tudnák kárörülni Lukic miatt a bukásuknak.

Vagyis jövőre is másodosztály.

Az a másodosztály, ahol jelenleg az összes néző, tehát a bajnokság összes nézőjének (a klubok adatközlései alapján) 28 százaléka a Kispest meccseire kíváncsi. Nagyjából minden harmadik-negyedik ember, aki kiment egy NB II-es meccsre, az láthatta a Honvédot, vagy, és ez a jellemzőbb, már eleve a Honvéd miatt váltott jegyet.

„A veretlenség megmaradt, de sokra nem mentünk vele” bővebben

Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni

Honvéd – Nyíregyháza @ Bozsik, 14:00

Igazából nincs mit mondanom a meccs előtt magáról a meccsről. Tényleg nincs.

Az elmúlt napok sorozatnézéssel (ez hatalmas hiba volt), politikai komédiával, podcastek hallgatásával (#todo: ezt pótolni!), olvasgatással, könyvkereséssel, Flickr-ből kiköltözéssel, meg úgy mindenféle aprósággal irtózatosan gyorsan elteltek, a hétvégi meccsre szinte gondolni sem maradt időm. És nincs ezzel semmi baj.

Azt már korábban megállapítottam (a vonatkozó posztot, posztokat majd alkalomadtán kikeresem és hivatkozom), hogy valószínűleg engem nem is a labdarúgás, hanem a szélesen vett foci, a játékot körülvevő miliő, az emberek, a közösségek dinamikája, az elköteleződések formái és hálózatai nyűgöznek le, miközben belül iszonyatosan szurkolok azért, hogy a végén ne rajtam, a kispestesen/honvédoson röhögjenek az ismerősei. Gyerekként még talán tisztán a csapat sikerét akartam, azonban pár évtized alatt sikerült felfogni, társadalomban, közösségben élek, ahol nem mindig én nyerek, nem mindig a mieink nyernek, és nem mindig nekem, nekünk van igazunk, néha el kell viselni a vereséget, vagy akár a kárörömöt. Ilyen ez a móka.

„Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni” bővebben

Beszéljünk röviden a játékosok tapasztalatáról

Mikortól nevesíthető egy játékos teljesítménye?

Tegnap kisebb felháborodást váltott ki, hogy nevesíteni mertem játékosokat, akiknek az ősszel mutatott teljesítményével finoman szólva sem voltam elégedett. A posztban ugyan három nevet emeltem ki, azonban lehetett volna több is: Benczenleitner szeptemberben múlt 20, Bocskay márciusban, Kocsis Dominik pedig augusztusban 21. Fiatalok ugyan, de már felnőtt emberek, akik évek óta a felnőtt futballban játszanak.

És erről a felnőtt fociról, illetve a meddig fiatal és/vagy tapasztalatlan egy játékos kérdéskörről lesz szó. Azt próbáljuk megállapítani, hogy mikortól lehet a szánkra venni egyes játékosokat, és meddig számít körülménynek a klub speciális helyzete.

„Beszéljünk röviden a játékosok tapasztalatáról” bővebben

Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent

A 2018/19-es szezon óta foglalkozunk úgy osztályozókönyvvel, hogy mi kiteszünk egy kérdőívet, ti pedig válaszolhattok rá. Eleinte legfeljebb öt játékost lehetett megnevezni meccsenként, és a legjobb öt pontot kapott, a továbbiak négyet, hármat, kettőt, egyet. Idővel azonban váltottunk, és az elmúlt pár idényben már csak három játékost lehet megjelölni, és a győztes három pontot kap, a többiek pedig kettőt és egyet. A játékos pontszáma pedig a szerzett pontjainak átlaga lesz. Ebből aztán könnyen kiszámolható, hogy korábban az öt, most pedig a három az elméleti maximum.

Újraszámolás nélkül nem igazán korrekt azonos listába rendezni a két eltérő módszert, azonban kivételesen nem tervezzük bonyolítani az életünket feleslegesen, és megtesszük, ugyanis olyan fordult elő, ami még soha:

Dúzs a Nyíregyháza ellen kimaxolta az osztályozókönyvet!

„Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent” bővebben

Merre tartunk?

Nyíregyháza – Honvéd 0-0

Vörös naplemente, reméljük, nem jelzésértékkel. Fotó: Gyuri.

Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.

„Merre tartunk?” bővebben