mert célunk csak egy van
Szomorú jubileumot ültünk a tavaszi szezon kezdetekor, mi pedig szépen, csendben elhallgattuk. A 2006 nyara óta íródó legújabbkori történelmünk 100. vereségét szedtük össze néhány fordulóval ezelőtt. Ehhez a kerek számhoz nyolc teljes, és egy majdnem teljes idény kellett.
Szomorú jubileumot ültünk a tavaszi szezon kezdetekor, mi pedig szépen, csendben elhallgattuk. A 2006 nyara óta íródó legújabbkori történelmünk 100. vereségét szedtük össze néhány fordulóval ezelőtt. Ehhez a kerek számhoz nyolc teljes, és egy majdnem teljes idény kellett. A blog szerkesztői és olvasói nevében: gratulálunk a jubileumhoz!
„Elfelejtettünk szólni, hogy Papa H. Nyíregyházán begyűjtötte a 100. bajnoki vereségét” bővebben
Négy forduló maradt hátra, a biztos bennmaradáshoz pedig a fene tudja hány pont kell. Lehet, hogy nulla is elég, de lehet, hogy kilenc is kevés lesz.
| 27 | 28 | 29 | 30 | ősz** | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| 12. | Pécs | Pápa (i) | Dunaújv. (o) | Győr (i) | Nyíregyh. (o) | 0 |
| 13. | Honvéd | Kecskemét (o) | Videoton (o) | FTC (i) | Pápa (o) | 1 |
| 14. | Dunaújváros | Diósgyőr (o) | Pécs (i) | DVSC (o) | Paks (i) | 7 |
| 15. | Haladás | Győr (i) | Nyíregyh. (o) | MTK (i) | Felcsút (o) | 0 |
| 16. | Pápa | Pécs (o) | DVSC (i) | Paks (o) | Honvéd (i) | 4 |
* félkövérrel az egymás elleni meccsek | ** őszi pontszám az ellenfelekkel szemben
Szabikalauz, tekerj egy füvet! – tegnap óta én se tudom kiverni a fejemből. Vajon mit jelenthet?
Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a „Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! „Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben
Nem kertelek tovább, és kimondom inkább: Rossival alakulni látszik valami.
Nem igazán tudok és akarok halászlé nélkül élni, pedig az van, hogy elég későn kedveltem meg magát az ételt. Kiskoromban visítva rohantam ki a konyhából, ha kocsonya került az asztalra, de ugyanúgy fintorogtam a halászlé láttán is. Aztán egyszer áttört valami gát, a fene tudja már hogyan, és mára a halászlé iránti rajongásom szinte nem ismer határokat.
„Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom” bővebben
Töredelmesen bevallom, soha nem akartam a Magyar Sportújságírók Szövetségének tagja lenni, mert – ahogy most is vallom – bloggernek tartom magam. A blogger véleményt formál, személyes élményekről ír, maga választja a témáját, akkor és úgy fogalmaz, ahogy épp kedve van, nincs szerkesztőségi kényszer, egyedül az olvasó elvárása létezik, ha olyan szerencsés az adott blog olvasója, hogy a szerzőt érdekli egyáltalán. Engem speciel teljesen hidegen hagysz, kedves olvasó, de ezt pontosan tudhatod rólam, hiszen ha a te igényeidet szeretném kielégíteni, akkor – a saját fogalmaim szerint – nem tarthatnám magam bloggernek. Ilyen ez.
Pénteken nem megyek Paksra, és remélem, hogy május elsején nyitva lesz a Guriga. Mert nézni azért kell.
Jó, ha valaki ekkora álomgólt lő, akkor alapból nem indul rossz pozícióból az osztályozók előtt. Az viszont már furcsa, hogy megközelíteni sem tudta senki a 3,2-es átlagát (ötös skálán), kivéve a végig harcos, majd a meccset majdnem eldöntő gólpassz-szintű labdát kiosztó Nagy Geri (3,08).
„Ilyen is jó régen volt: Gyulabát láttuk a legjobbnak” bővebben
Egykori kedvencünk, a Torz újabban már nem csak a Cor$-istálló házi website-jainak, de az nso-nak egyre gyakrabban megnyilvánul, áldassék érte a neve. Ha egyszer kiadnánk egy nagy Bohóc wtf-annalest, Máncsó minden magyarországi rezdülése is helyet követelne benne, az biztos, természetesen az olyan sztori-nagyágyúk mellett, mint a 2012 téli Matyi-Supka affér, a friss Lengyel-Szűcs szavazós sztori, vagy ha már KukásLajos, akkor a cerberus nicknév-adó momentuma, de hát a Balaskói videótéka-látogatástól kezdve a krémeri félidős kicsekken át a párhuzamosan két kerettel az NB1-ben indulni kívánó DVTK-ig van itt bőven alapanyag. Riszpektes tehát, hogy a Zoknis még ezen belül is igyekszik élre törni. „Napi bornírt” bővebben
Jó egy nappal a tárgykör meccs után beszámolót írni, mikor már mindenki látta az összefoglalókat / megnézte a közvetítést / elolvasta a sporthíreket; jószerivel annyi értelme van, mint Matyi Dezsővel 20 éves szerződést aláírni a pécsi kispadra, ezt tudom. De hát mostanra lett időnk, és meg is ígértük itt a blogon, hogy lesz valami írás, ahol legalább a kommentelők is kiventillálhatják a Kispest-bánatukat, és az se utolsó szempont. Így azonban nem is a szokott jellegű beszámoló érkezik most, inkább afféle gondolathalmaz, jó RW-sen. Se nem lesz füle, se farka. Mint egy jó Horváth Adri nyilatkozatnak. Csak az a különbség, hogy én sokat pofázok. „Megcsúszott beszámoló helyett gondolatkosár a tegnapról” bővebben
