Teljes kilátástalanság. Nincs rá jobb kifejezés, mint a teljes kilátástalanság. Magunkat ismételjük hetek, hónapok óta, amikor azt mondjuk, ennek így semmi értelme.
Soha, semminek nem lesz valódi felelőse, a klubház szarik ránk, szarik a klubra, szarik mindenre. A legtöbbet akkor tehetnék, ha lemondanának a vezetők, mielőtt bevégeztetik a munkájuk, és teljesen kicsinálják a klubot.
Elképesztő, hogy három és fél év alatt egyetlen haver sem szólt rájuk, hogy srácok, ez szánalmas. Petiminiszter is mindig csak dicsér és reménykedik, a minisztériumok ugyanúgy tolják bele a lóvét, mintha lenne bármi értelme, a klubvezetés nagyon elvétve megszólal, akkor mindenki más a hibás, főleg az elmúltnyolcév, majd biztosít mindenkit arról, hogy ezentúl más lesz.
Aztán sosem lesz más.
“Gondolom kapunk majd pár hangzatos ígéretet, hogy most aztán tényleg, azonban kérdés, maradt egyáltalán valaki, aki még képes hinni nekik?” bővebben
