Mastodon

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

„A sztori iránti igény védelmében” bővebben

Ezt a posztot azok kedvéért írjuk, akik nem merték megkérdezni, hogy ki kicsoda a csapatképen

Tegnapelőtt jött ki az idei csapatkép (l. címlapképünk), merthogy az ilyesmit nem szokták felénk elkapkodni. Volt idény, amikor egyáltalán nem készült, hálásak is érte a majdan megírásra kerülő történelemkönyvek, és volt olyan edző, név szerint Bódog és Klafuric, akivel szintén nem. Amekkora átjáróház volt a klub az elmúlt években, játékosok tucatjai ugyanúgy hiányoznak a fekvő, guggoló-térdelő és álló sorokból.

Ami viszont ezúttal (is) lemaradt, az a névsorolvasás. Mármint a mégis kiket látunk a képen?

„Ezt a posztot azok kedvéért írjuk, akik nem merték megkérdezni, hogy ki kicsoda a csapatképen” bővebben

Igen, kicsit el vagyunk tűnve, és

szerencsére meglepően jókor jött ez a válogatott miatti szünet. RW jelenleg külföldön, én ügyeket intézek, szóval pörgés az van, cserébe alig van időnk bármi másra, közte – sajnos – a blogra is.

Azért egy kis büszkeséget hadd osszak meg veletek:

Remélem napokon belül minden visszatér a régi kerékvágásba.

„Igen, kicsit el vagyunk tűnve, és” bővebben

Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók

Pedig jó ötletnek tűnt.

A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).

Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.

„Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

„Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us” bővebben

Kimegyek lézengeni,

Honvéd – Mosonmagyaróvár @ Bozsik, vasárnap 15h

mert menet közben valahol elengedtem ezt az idényt. Szégyen egy Honvédnál, hogy már októberben, és még csak nem is valami hű de nagyon komoly célt, hanem egy szimpla feljutást az NB I-be.

Hihetnék még a csodában, azonban

  1. 2017-ben már megvolt talán egy életre,
  2. 2019 áprilisa óta szívós munkával leszoktattak a csodavárásról.

Marad tehát a lézengés.

„Kimegyek lézengeni,” bővebben

Semmi baj, Béluska

Kikaptunk Szegeden, masszívan a másodosztály alsóházában állunk, és erről nagyjából mindenki tud az országban, kivéve a kizárólag a Honvéd kommunikációjából tájékozódó szurkolók.

A kieséshez hasonlóan, amit elárulni se nagyon akartak és mertek, az idei teljesítményt se verik nagydobra, helyette inkább az elmúlt idények során begyakorolt sunyítás eszközével élnek. Esküszöm, tökre sajnálom, hogy nem vállalja fel a klub a saját teljesítményét, és totálisan elengedi az őszinte kommunikációt.

Béna, hogy ha beesik egy apró siker, akkor azt orrba-szájba tolják, azonban ha a valós teljesítményünk ahhoz is kevés, hogy lábujjra állva kinyalhassuk egy béka seggét, akkor mintha nem is léteznének, a kötelező körökön túl semmi nyoma annak, hogy a Bp. Honvéd amúgy egy labdarúgással foglalkozó klub, amelyik hétvégente bajnoki mérkőzéseket játszik.

„Semmi baj, Béluska” bővebben

Inkább nem is hasonlítanánk semmihez a Metalcom-érát, megáll az önmagában is, mint minőség

Messzire vezető poszt következik.

mgydvrgkggkptppm
idegenben7123163278101-23851,197
otthon7119223098106-8791,113
új Bozsikban3711111550500441,189
összesen142423862176207-311641,155
A 2019/20-as, első teljes idénytől, vagyis a 2019 április tulajdonosváltást követő, az előző idényből hátra lévő hat mérkőzés nélkül. (ppm: pont per mérkőzés)

Nincs mit szépíteni, az elmúlt négy és fél év teljes földbe állás. Még a – szigorúan dőlt betűvel – legjobbak idegenben vagyunk, közel 1,2-es pont per meccsel, azonban egy ilyen alacsony áltag ugyanúgy a semmire elég, mint a többi mutatónk.

A kegyetlen az, hogy az NB II-ben sem látszik semmiféle javulás, és tíz fordulót követően ugyanúgy 1,2 ponton állunk meccsenként.

„Inkább nem is hasonlítanánk semmihez a Metalcom-érát, megáll az önmagában is, mint minőség” bővebben

A bajnokság közel harmadánál akár beszélhetünk tendenciáról is

Egyszerű matek következik: tíz forduló után tíz pontra vagyunk a feljutó helyektől, vagyis azt lehet mondani, hogy fordulónként átlagosan egy ponttal távolodunk onnan.

„A bajnokság közel harmadánál akár beszélhetünk tendenciáról is” bővebben