BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től

Elérkeztünk 2016 utolsó és 2017 első napjához, Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak, magunknak pedig összességében egy penetránsan vörös-fekete évet, olyat, amire 365 nap múlva visszatekintve elégedetten mondhatjuk, hogy 2017 KISPESTI ÉV volt. Hogy ez miben áll, azt rátok bízom.

Búcsúzóul ezekben az ünnepi (és az engem évvégeken mindig elkapó elmélkedő) hangulatban következzen 3 rövid kis RW-karcolat egy wekerlei Kispest drukker sztenderd téli szünetéről. “BUÉK + pár helykitöltő életérzésbonbon RW-től” bővebben

A történelem márpedig makacs dolog

Néhány éve elhangzott egy ember szájából, nem érti, miért támadják a kispesti érzelműek Felcsútot. Akkor is, és azóta is ezerszer elmagyaráztuk, hogy nekünk Felcsúttal nincs semmi bajunk, az egy település, olyanból háromezernél is több van az országban, miért pécéznénk ki pont őket?

Sőt, próbáltuk ezerszer beleverni a kis kobakjába, nekünk mindössze egyetlen észrevételünk van, mégpedig az, hogy egyesek pofátlanul visszaélnek Puskás Ferenc nevével, és ennek az leghangosabb képviselője épp a felcsúti futballcsapat egykori sajtófőnöke.

A kispestiek, valamint – és ezt merem állítani – a szélesebb közvélemény szimpla kifosztásként, történelemhamisítási kísérletként, erkölcsi alapnormák elleni bűnként éli meg azt, mai jelenleg Felcsúton zajlik. És mielőtt bárki meggyanúsítana vele, hogy bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, politikai támadás, bla-bla-bla, annak jeleznénk, hogy részünkről ebben a témában egyáltalán nem játszanak szerepet a felcsúti intézményhálózat egyéb viselt dolgai. Ha szerencsénk van, akkor arról reményeink szerint egy független bíróság fog ítéletet mondani valamikor a jövőben. Mi maradnánk Puskásnál. És maradnánk Szöllősi Györgynél.

“A történelem márpedig makacs dolog” bővebben

Csak Karácsony…

Hó most csak a képen (szerencsére - nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com.
Hó most csak a képen (szerencsére – nem kell lapátolnom). Forrás: panoramio.com.

A fenyőfa alatt üldögélve, halászlémámorban és csillagszóró-illatban ezúttal egy rendhagyó, kissé melankolikus, kissé elmélkedős poszttal kívánunk mindenkinek szépeket az ünnepekre. “Csak Karácsony…” bővebben

Az MLSZ a klubok hatáskörébe utalta a kártya használatát, vagyis a maga részéről eltörölte, mint kötelezőt

klubkartyaHirtelen jött döntés a visszakozás, hiszen alig néhány napja még a kártya mindent elsöprő sikerességéről hallhattunk, a csaknem kétszázezer kiváltó megérkezéséről a Futball Walhallába. Ehhez képest most minden csinnadratta nélkül, csöndben módosítják a dolgot, úgy, hogy nem lesz kötelező válogatottra, nem lesz kötelező a kluboknak sem, viszont dönthetnek úgy, hogy mégis.

“Az MLSZ a klubok hatáskörébe utalta a kártya használatát, vagyis a maga részéről eltörölte, mint kötelezőt” bővebben

Hétvégi Csámcsogó: Vajon hogy lehetne újra brand a Honvéd?

puskas-bozsik-halszemKár lenne tagadni, hogy szorult belénk némi történelmi küldetéstudat, általános aktivizmus, és hajlam a társadalmi párbeszéd élénkítésére. Egy ilyesmi következik most, a téma pedig nagyjából levágható a poszt címéből, vagyis: mitől lehet újra brand (márka) a Honvéd?

“Hétvégi Csámcsogó: Vajon hogy lehetne újra brand a Honvéd?” bővebben

Minden a legnagyobb rendben, okéj?

ferenc-józsef-tisza-istván-pmHa vannak híres, elsőre nem utolsó mondatnak tűnő dolgok, akkor a címben szereplő idézet valami olyasmit tartogathat, mint Ferencz József és a mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. A következmény pedig nem más, mint a teljes korábbi (hagyományos) világrend totális felbomlása, és a hosszú huszadik század, valamint a ma problémái.

“Minden a legnagyobb rendben, okéj?” bővebben

olasz importból épül a kispesti arsenal?

Honved-Rimavska_Babar_0008

nagy a hőbörgés, hogy elengedtük Martínezt győrbe, mert nálunk fizetési sapka van (ha van egyáltalán, mert erről ugyebár hír nem lesz soha, csak az ún. állítólagra támaszkodhatunk), és a győr meg ránkígért cefetül.

nem rossz a srác, tavasszal volt egy jó félszezonja, igaz, előtte sehol sem jegyezték olaszországban, lébecolt mindenféle alsóbbligás kölcsönökben, és még meghúzta a svájci sokadosztályt is mielőtt kispestre került. Danilo a jelenség, vagy senem? ismét kifogtunk valakit, aki jó volt egy adott szakaszban, majd sosem lesz az? a fene tudja, tavasszal majd kiderül a tipikus csatártemető etónál. (a tavaly nálunk is tesztelt, román középcsapatokban iszonyat eredményes Dinát is elvitték, de szerepe csak marginális volt az év során.)

a nagyobb kérdés azonban nem ez, hanem valami olyasmi, hogy miszerint: fenntarthatóság, avagy ésszerűtlen előre menekülés?

mi nem vagyunk fradi, videoton, győr, vagy bármi, aki százmilliós veszteségeket halmozhat fel egy bajnokság során, mert nekünk eleve annyi a költségvetésünk. ennek fejében viszont nyereséggel zártuk az évet, vagyis a klub fenntartható, eltartja saját magát, igaz szerény körülmények között, ami nemkülönben azt is jelenti, hogy a kiadások dandárját jelentő bérköltséget kell visszafogni erősen. amennyit viszont fizetünk, azt kifizetjük, az is tisztes összeg, és ha jól teljesítesz, kaphatsz majd máshol sokkal többért szerződést, amíg csődbe nem megy az új klubod.

nyilvánvaló, hogy egy igazán jó játékost tartósan lehetetlen megtartanunk a jelenlegi feltételek mellett, ellenben ott a másik oldal is, hogy vonzó célpontok lehetünk a feltörekvő, valamikor majd magukat valamire vinni akaró többieknek.

és az akadémistáknak. mert van egy akadémiánk is, amelyik sorra pörgeti ki a jackpotot Rossi tenyerébe, mint a fémhúszasok, úgy hullanak ki belőle a nagyobbnál nagyobb tehetségek, akik közül sokan akár az első felnőtt évükben is húzónevek lehetnek a magyar bajnokság egy középcsapatánál. érdemes megnézni, többükkel alapemberként számolva idén dobogóra állhattunk.

szóval van bennünk valami kis arsenal. a klub a fenntarthatóságra szavazott nagyon helyesen, mert a fene se tudja, hogy a sportkormányzat majd kibe száll bele ikszszázmillióval, stadionnal, odairányított szponzorokkal, vagy a fene se tudja meddig van még egyáltalán sportkormányzat, és ha majd a következő elfordul a focitól? és mi van akkor, ha egy tulaj bedobja a törülközőt, köszi, én ennyi voltam, ennyire futotta?

kispesten talán ebből nem lesz gond. mondom, úgy látszik működik a modell, amit Hemibá összerakott az évek folyamán.

hogy ez gyenge középszer, menve tovább az arsenalos párhuzamon? előfordulhat, de nem miattunk, nem a mi hibánkból. mi annyiból gondolkodunk, gazdálkodunk, amennyink van és amink van, nem termelünk masszív veszteséget, amit majd valakinek ki kell pótolnia. nem egy-egy idényre tervezünk, hanem akár évtizedekre előre.

nullás klub, rendezett stadion, működő akadémia – ez a kispesti modell.

nekem tetszik. az eredmények meg majd jönnek, ha jönnek, sportról beszélünk mégiscsak.

nem!

A FEB az Újpest – Honvéd mérkőzésen a hazai és vendég szurkolók megbotránkoztató, gyűlöletkeltő megnyilvánulásai miatt az Újpestet, mint visszaesőt 400.000 Ft, a Honvédot, mint visszaesőt 500.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezi.
A mérkőzésen mindkét szurkolótábor egy-egy csoportja rasszista, megbotránkoztató rigmusokat skandált, “cigányozott”, és minősíthetetlen hangnemben gyalázta az ellenfél szurkolóit, ez indokolta a pénzbüntetést.

mlsz.hu

a hétvégi újpest-honvéd után az mlsz fegyelmi bizottsága már kedden bírságolt, ahogy azt várni lehetett. igen, egyik tábor sem csókokat küldött a másik irányába, ahogy az lenni szokott, sőt, cigányoztak is, ahogy az szintén lenni szokott. elfogadom, megengedhetetlen, a “kispesti/újpesti cigányok, b*sszátok az anyátok!” c. rigmus, engem is zavar, sőt, de elfogadom, hogy ez van, próbálok tenni ellene kisipari módszereimmel, és elhiszem, nem magyarországon elsőként, és nem egyik napról a másikra fog megváltozni a helyzet. ez van.

a büntetés gyakorlat adott az elmúlt időszakból, várható volt, hogy ha az állítólag az mlsz ellenőre által a kecsó elleni meccs végén hallott huhogás büntetés, akkor ez nagyonis. nem védve a mundért, nem disztingválva a huhogás és a cigányozás (valamint a buzizás) között, azért hozzáteszem, nem értem, miért kapunk mi magasabb büntetést, mint az újpest, akik jóval látványosabban tették, amit egyébként nem kéne. (l. saját játékosukat huhogták végig.)

klubunk kecsó utáni reakciójával, a hazai kanyar bezárásával részemről egyet tudtam érteni, jobb elébe menni a büntetéseknek, inkább mi magunkat, mintsem más és jobban minket. egyszerű logika, szar, hogy ez van és így kell gondolkodni, de mit lehet tenni?

ellenben az újpesti eseményekre adott válasz már számomra is elfogadhatatlan!

idézem:

[…] De üröm is vegyült az örömbe, ugyanis klubunkat az MLSZ fegyelmi bizottsága ismételten büntette, most 500 ezer forintra. Az indoklásban cigányozás és megbotránkoztató rigmusok szerepeltek. Sajnálatos, hogy a fergeteges biztatás mellett elhangzottak olyan rigmusok is, amelyek után újabb szankció érte a Honvédot. A büntetés terhét klubunk nem tudja, és nem is akarja magára vállalni, ezért a következő, Győr elleni meccsre a jegyárak az alábbiak szerint módosulnak: Álló: 1500, Családi szektor: 2000, Tribün: 3000, Páholy: 5000 forint. A vendégszektor változatlanul 1400 forint.

honvedfc.hu

legutóbb megértettük (néhányan), hogy a cél egyrészt a külső büntetés elkerülése (láttatni, akarunk valamit tenni a dolgok ellen, ha már léteznek szabályok, még ha azok olyanok is, amilyenek), másrészt a szurkolók szurkolók általi kordában tartása, a belső fegyelmezés.

ez viszont nem az. ez kollektív büntetés, nem más. elfogadom, a lelátókon kollektív a felelősség, ha valaki szid egy fradistát, az megmarad a fradistákban, az egyént a honvéddal azonosítják, másra üthet vissza a válasz. (ugyanígy újpesttel, videotonnal, bárkivel, a fradi nem célzottan lett kiemelve, csak példaképp.)

azonban azt nem fogadom el, hogy egy klub kollektíven büntesse a saját szurkolóit, és most itt az sem érdekel, hogy épp a bronzra hajtunk, a bajnok győrt fogadjuk, kellene a sok szurkoló, és a többi, és a többi.

ott voltam újpesten, ott voltam szinte mindenhol, amiért büntetést kapunk, vállalom, passzívan támogattam azokat, akik miatt ez a helyzet kialakulhatott (bár vendégszektorból mindig egy van, ha valaki oda vált jegyet, kénytelen passzív támogatóként fellépni mindig), de nem fogadom el, hogy ezért olyanok bűnhődjenek, akiknek semmi köze az egészhez.

ahogy egy klub se bűnhődjön! mert ez nem a honvéd bűne. a honvéd látványosan tenni akar a dolgok ellen, saját farkába harap, bevállalja a belső gonosz szerepét, miközben tőle független egyének hozzák össze számára az újabb és újabb hatalmas számlákat. valahol megértem, hogy viszont szeretné látni.

igazságos megoldás? nincs.

mondjam azt, hogy csak a kanyarba legyen növelt a jegyár? nem, mert semmi sem bizonyítja, hogy az idegenbeli táborunk és a kanyar között egyenlőséget lehet tenni.

mondjam azt, hogy a klub vállaljon be minden költséget? nem, mert egyrészt nem a saját felelőssége, ráadásul idegenben játszottunk, ahová a saját fennhatósága eleve ki sem terjedhet, harmadrészt miért, milyen okból tenné?

mondjam azt, hogy még ez a legkisebb rossz? nem, mert azokat büntetik, akiknek semmi közük az események e negatív és sajátos láncolatához, ráadásul épp ők lesznek azok, akiknek a kedvét is elveszik a későbbi meccsrejárástól, mert azt látják, nekik kell bűnhődniük a mások vétkeiért.

van javaslatom? nincs, illetve egy mégis. újra össze kellene ülniük a kluboknak, a szurkolóknak és a szövetségnek, hogy valami megoldást találjanak a jelenlegi helyzetre. párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd, háromoldalú, nyitottnak lenni a másik véleményére, álláspontjára, ellenben nem elfogadni a szélsőséges nézeteket (úgymint “a cigányozás a szurkolói kultúra része”, vagy az elég egy ember egyetlen huhogása a büntetéshez). egész biztos vagyok benne, hogy találhatunk megoldást, ha nagyon keresnénk.

és végül lássuk, ki mennyire bűnhődik a megemelt jegyárak miatt:

  • álló: 1040 forint helyett 1500 forint, vagyis 44%-os büntetés
  • családi: 1770 forint helyett 2000 forint, vagyis 13%-os büntetés
  • tribün: 2290 forint helyett 3000 forint, vagyis 31%-os büntetés
  • páholy: 3230 forint helyet 5000 forint, vagyis 55%-os büntetés

vegyük észre, a páholy magát bünteti meg a legjobban, ami bármit jelenthet, én hirtelen nem is tudom mit.

(egyébként az 500.000 forintos büntetés teljes összegének fedezéséhez a következő darabszámokat kellene eladni az egyes jegykategóriákból: álló – 1087 db, családi – 2173 db, tribün – 704 db, páholy – 282 db)

(a bejegyzés eredetileg – a nepsport.hu elérhetetlensége miatt a sokadiknyilvánosság blogon jelent meg.)

Kedves Honvéd, kinek higgyek?

Klubhonlap vs. a klub hivatalos Facebook-csoportja

Az MLSZ adatbankjában jelenleg (10 óra 55 perckor) délután hatos kezdéssel szerepel a meccs, valamint egyetlen hírt sem találunk bármi ennek ellentmondó változtatásról. Viszont ha az nincs, akkor a kezdés valószínűleg maradt hat.

Szerencsére az esemény körüli bénázás keveseket dezinformálhat.

update: a poszt élesítése után három perccel visszaállt minden a normális kerékvágásba. Hatkor lesz a meccs.

Jó Honvédhoz szól a sör /1. “A Templom téri faborításos”.

…szólna bizony, csak a fent idézett (és kifacsart) szállóigének mindössze két összetevője hiányzik fővárosunkban mostanság. Kábé.

  • Ad1) jó Honvéd az most nem nagyon látszik körvonalazódni – az eddigi edzőmeccsek, az ad-hoc igazoláspolitika, szóval a klub körüli légkör anblokk nem az optimizmusunkat legyezgetik – persze ne legyen igazam.
  • Ad2) Jó sört kapni Budapesten szinte művészet – ma persze már nem annyira, mint mondjuk 4-5 éve, hisz már 6 totál riszpektes vendéglátóegység is ráállt – a magyarnál valljuk be, fényévekkel előrébb tartó – cseh söripar termékeinek a promotálására, ezeken túl pedig a német, az ír és az angol, belga sörprincípiumok lelőhelyei, mondjuk úgy, nagykövetségei is megtalálhatók már Budapesten, egymást érik az ezeket bemutató fesztiválok, az örvendetes fejlődést mutató hazai kézműves sörfőzés csapra vert italaiban való manifesztálódásáról (köleses sör, keserű méz…) nem is beszélve.De azért alapvetőn nem állunk jól, más, boldogabb sörkúltúrákkal bíró népekhez képest. Sajnos.

Aki rendszeresen olvas minket az tudja, hogy sör-téren majdnem olyan elvakultan fanatik arcok művelik e blogot, mint amilyen érzésekkel viseltetünk a KISPEST, a HONVÉD irányában, így többünknél a meccs-haverság-sör szentháromság tényleg szent. És háromság. Most induló rovatunkban azokat a helyeket ajánljuk olvasóinknak, ahova úgy érezzük, érdemes betérni egy-egy meccs után, előtt (persze semmiképpen sem helyett). Vagy a sör (khm…leginkább a sör), vagy a hangulat, esetleg mindkettő (ritka eset) miatt. Fröccsimádó olvasóinktól előre elnézést kérek, e sorozatunk cikkei erős malátasznobizmusról tesznek majd tanúságot – de ez nem újdonság, elég csak a Hrabalos és Pivós estéket is érintő posztjainkra visszagondolnotok. Ismertek már minket, mint a rossz pénzt – úgyhogy vágunk bele.

Ilyen bohémista-pilzenista-soviniszta bevezető után egy váratlan fordulattal szériánk első darabja egy, a hazai mainstream sörfőzés termékeit csapra verő intézmény felé terelik az olvasói szemeket. De mégis van egy elvitathatatlan előnye: a lokalizáció. Első vendégünk a Templom tér oldalában álló faburkolatos helyiség, aminek szégyenszemre a pontos nevét sem tudom, pedig 2000 óta évi 1 alkalommal biztos megjelenek a falai között nagy átlagban – régebben többször, majd mióta a magyar ipari sörökre ritkábban fanyalodok, kevesebbszer. Lássuk a verdikteket és az ajánlást.

Elhelyezkedés 10/10.

Mint említettem, a műintézmény remek helyen fekszik: a Szentély megközelítésének elsődleges eszközéül szolgáló 42-es villamosviszonylat 3. állomása, a Templom téri megálló nevét adó tér jobb alsó sarkából induló Fő utca (Kispest kereszttengelye) mentén búvik meg. Rögvest a térről kiinduló sarokban (vigyázat, nem a panelek, hanem a régi kertváros felé!). Elhelyezkedése ideális meccsre menet és jövet, s bár a szigorúan az Adyn masírozó kollegáknak nem könnyű észrevenniük, mégis azt mondom, csapassunk el az alig egy évtizede a tér közepére beoktrojált szökőkút mellett, és kutassuk fel az említett sarkot – érdemes.



Miliő 10/9.

Tavasszal-nyáron az utcafronton (ne feledjük: Kispesten a kertvárosban Wekerléhez hasonlóan a járdasziget és az úttest közt széles füves-fás sávok biztosítják a gardencity légkört!) kiülős rész is csatlakozik a krimóhoz; ez már piros pontot érdemel. Belül faberakásos benső fogadja a betérőket, a meglepően igényes lambéria mellmagasságig ér föl. A falakat dekorációként historizáló söripari fotográfiák (a’ la sörgyári capriccio, ’20as évekbeli magyar kiadásban) díszítik, kiegészülve üveg alatt eltett régi sörcímke-gyűjteményekkel – a Porter, Családi, vagy Lottó sör megnevezéseket olvasva az ember szeme könnybe lábad a Drehere fölött, és ezúttal nem csak a kőbányai kukoricagríz maró utóízétől. A bárpult otthonos, a fa asztalkák megteremtik a meghitt beszélgetések hangulatát is, ahol bátran idézhetjük fel Csehi Tibi szabadrúgásait, Bárányos ígéretes karrier-indulását, vagy az idősebbek a Varga Zoli hozzánk igazolás helyetti disszidálása miatt érzett csalódásukat. Különösen télen áraszt otthonos, meleg fészek hangulatot a helyiség.

Sör 10/4.

Jajj. Itt a gyenge pont. A csapolt Dreher ma már a régi minőségét is kevés helyen éri el, ha betérek, én inkább a csumpibb csapból választom a Kőbányait.

(Kérdésetek jogos – ha állandóan cseh sört hozsannázok, mi dolgom a Kőbabával? Nem tudom. Személyes defekt. Valahogy bejön…).

Annyira zseniális lenne ez a hely, ha mondjuk legalább Urquellt mérnének ki, kisebb bohémiai gyárra pedig már gondolni se merek – de nyilván mindennek oka van, a vendégkör erre esküszik, és akkor ez így van jól. Sörsovén RW blogger meg járjon be a városba élvezkedni az egyéb törzshelyeire.

Perszonál emlékek 10/8.

Fater rég ismerte ezt a helyet natural born wekerlei-ként és őshonvédosként. Mégsem vele voltam itt először, hanem a hibbant Doki barátommal, egy SZTK-s reggeli éhgyomri vérvétel után. Jól is csúszott a Lóbányai, aznap már használhatatlan voltam. Faterral a debüt a Dolcetti éra őszének 4:0-ás Zeteverése után történt, és a nagy (és váratlan) győzelem okozta mámor egy erős szűrésben teljesült ki (Drehert toltunk asszem, 4-4 korsó, majd kilépő Ászok pohár). Egy 10 percre még apu egy régi, kispesti panellakó fradista ismerőse is becsatlakozott, de hamar elhajtottuk – ez az este a piros-fekete színekről szólt. Az egy nagy beszélgetés volt, máig jó emlék. Később tesómmal rendszeresítettük a kocsmát meccs utáni kibeszéldének – aztán ahogy nemesült a sörízlésünk, úgy maradoztunk el egyre többször.

Összegzés: 10/7,7

A sörhátrányokat (mely ráadásul esetünkben túllihegett is) leszámítva ez egy remek hely. A vendégkörben persze felbukkan egy-két masszívabb máté-bácsi, akik megmihálylott lábakkal próbálnak egyenesben maradni a bárpultnál, de jobbára ők csendes őrültek. A csaposok normálisan teszik a dolgukat, az egész hely hangulata pedig kedves, nyugodt, békebeli. Tényleg csak ajánlani tudom bárkinek, aki a meccsek végeztével szívesen levezetne egy nem dugig tömött kocsmában. Hanta mesternek is promotáltam már a helyet – igaz, legendás időpont-egyeztetési deficitjeink miatt eddig pont e helyen még nem jött össze a közös poharazgatás.

Majd ősszel.

Képek: inpius.blog,hu; dreherrt.hu; budapest-geo.hu.