Mastodon

Merre tartunk?

Nyíregyháza – Honvéd 0-0

Vörös naplemente, reméljük, nem jelzésértékkel. Fotó: Gyuri.

Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.

„Merre tartunk?” bővebben

Nem nagyon lesz értelmes poszt a Nyíregyháza elé

Nyíregyháza – Honvéd @ Balmazújváros, 17:30

Szombat éjszaka van ezekben a percekben. Megnéztem pár epizódot a Bansheeből, pótolva egy több éves elmaradásomat. Emlékszem, a posztere győzött meg, és most meglepődtem, mennyire más, mint az alapján vártam.

Holnap délelőtt Martfű az akadémián, délután Nyíregyháza Balmazújvárosban. Meccsnap, a legjobb fajtából. Két meccs, ráadásul az egyik túra. Egyelőre ennyi van bennem.

Reggel fel kell kelni, ha időm engedi, borotválkozni, letudni a napi küldetést Mario Kartban, bőségesen bereggelizni, pont annyira, hogy utána elég legyen falatozni nap közben, de ne kelljen állandóan a klozetokkal foglalkozni. Pulcsit ne felejtsek el betenni a táskába, esete hűvös lehet.

„Nem nagyon lesz értelmes poszt a Nyíregyháza elé” bővebben

Távozók 2023-ban

Azért egy jó féregválogatottat össze lehetne rakni belőlük. Ja, várjatok: tavaly megcsináltuk Honvéd néven.

  • Luka Capan – AE Kifisias, Görögország.
  • Lazar Cirkovic – nincs csapata, lelépési pénzt fizettünk neki.
  • Brandon Domingues – Debrecen, ingyen valamennyi pénzért, plusz százalék az esetleges eladásából.
  • Albi Doka – FK Tirana, Albánia, osztott tulajdonban a Honvéddal.
  • Richlord Ennin – nincs csapata, illetve van, a lett Spartaks Jurmala, ahonnan kölcsönbe érkezett, azonban ezt a klubot a lett szövetség idény előtt kizárta a bajnokságból, és azóta gyakorlatilag nem létezik.
  • Christian Gomis – szerződésbontás, majd pár napja aláírt Mezőkövesdre.
  • Vidar Ari Jonsson – Hafnarfjördur, Izland.
  • Lukas Kelmenz – Gornik Leczna, Lengyelország.
  • Nenad Lukic – Kína, valami apróért.
  • Nikola Mitrovic – BVSC, NB II.
  • Marko Petkovic – még januárban szabadultunk meg tőle, ráadásul nem kevés pénzért. Azóta sincs csapata.
  • Maxim Plakushchenko – Ligat ha’Al, Izrael.
  • Herdi Prenga – RFS, Lettország, ingyen.
  • Joao Samperio – nincs csapata.
  • Szappanos Péter – Paks, valami apróért.
  • Tamás Krisztián – Újpest.
  • Zsótér Donát – nincs csapata.
„Távozók 2023-ban” bővebben

Kundrák @ Honvéd

Bármit is mondtak, külön kiemelve a nem szeretnénk és/vagy nincs lehetőségünk többet igazolni részt, azt a vak is látta, hogy legalább egy középcsatárra szükségünk lesz. Egyszerűen mert nincs olyan játékosunk, aki célemberként lenne használható az ellenfél védősorában. Hiába mondták az ankéton, hogy az a stílus nem illene a játékunkba, ami igaz lehet hosszú távon, azonban a valóságban az NB II-ben játszunk, és most kell eredményeket elérnünk. Ehhez pedig reálpolitika kell, engedni valamennyit az elvekből, és berakni előre egy legalább 180 centis, 80 kilós, vagy nagyobb valamit.

Talán nem véletlenül pörgött pár lehetséges név az elmúlt hetekben:

  • Futács Márkó, 33 év, 196 cm, 96 kg
  • Bobál Gergely, 27 év, 188 cm, 83 kg – az nb1.hu-nak pár napja elismerte, hogy volt/van iránta érdeklődés.
  • Daru Bence, 29 év, 195 cm, 85 kg – a BVSC elleni felkészülésit a helyszínen nézte meg.

Akárhogy nézzük, mindegyik név a profilunkba vág, hiszen megfelel a méretbeli kritériumoknak, valamint a karrierje is megfeküdni látszott, tehát beleférhet neki akár a nem kiemelkedően fizető Honvéd ajánlata is.

„Kundrák @ Honvéd” bővebben

Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom

Osztályozókönyv @ Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

Mondjuk a Gut, Besser, Prosserre sokáig nagyon büszke voltam, kár, hogy egyszer sem tudtuk használni, és lett belőle végül egy közepesen kínos Gut, Besser, Eppel. Egyetlen jónak gondolt mondatot se hagyunk az út szélén.

A címben megidézett poszt hamarosan tíz éves lesz. Tartalmilag az U21-es válogatott egy 2013-as Bosznia-Hercegovina elleni 4-1-es győzelméről szól, ahol a gólszerzőket úgy hívták, hogy: Holman (kettő), Adorján és Baráth Boti. A csapat pedig így állt fel:

  • Jova (FTC)
  • Szolnoki (Videoton)
  • Otigba (Heerenveen)
  • Kelemen (MTK)
  • Baráth (Honvéd)
  • Vécsei (Honvéd)
  • Windecker (Paks)
  • Kleinheisler (Videoton) -> Adorján (Groningen)
  • Kovács I. (Videoton) -> Bacsa (Diósgyőr)
  • Bese (MTK) -> Holman (FTC)
  • Radó (Haladás)
„Gyula egyszer elsütötte a „Holman már a szép világ” c. rettenetet, és akkor megígértem magamnak, én soha nem fogom” bővebben

Elhunyt Török Péter

Kamaszkorunk edzője volt.

Pont egy átmeneti, forrongó világban érkezett Kispestre. A valódi nagyság évtizede már elmúlt, egy-két játékos maradt mutatóba, és ők is inkább visszatérők voltak. A rendszerváltás teremtette új feltételekhez először remekül alkalmazkodni látszó klubról fokozatosan derült ki, hogy nincs valódi tulajdonosa, hogy releváns tudás nélkül nem lehet fejest ugrani a profi futballba, hogy képtelen fenntartani az itthon sztárnak számító játékosokra alapozott működést. 1995-ben szinte az összes piacképes játékosa elhagyta, és bár sikerült közben pár jónak mondható nevet igazolni, az új keret többségét saját nevelésű fiatalok, illetve néhány légiós alkották.

1995 májusában, még a bajnokság alatt lemondott az edző, Kozma Mihály. Komora a régi harcostársat, az amúgy is Kispesten dolgozó Török Pétert nevezte ki idény végéig. Ekkor még bíztak De Vriesben, hátha lesz pénz.

Nem lett.

„Elhunyt Török Péter” bővebben

Megingó tervek?

Bp. Honvéd – Kozármisleny 1-2

A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.

„Megingó tervek?” bővebben

Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?

Honvéd – Kozármisleny @ Bozsik, 17:30

Egészen csodálatos, és annyira #tipikuskispest módon megyünk neki az első hazai NB II-es meccsünknek, hogy engedjétek meg, elismerésem jeléül most elengedjem kicsit a billentyűzetet, és felállva tapsoljam meg az Életet, aki nem csak iskolát üzemeltet, hanem mellékállásban egy hatalmas rendező!

Eleve a stadion első meccse egy MTK-Fradi női bajnoki lett volna zárt kapukkal, és úgy kellett kisírni, hogy ne, ne alázzatok meg minket ennyire. Ha más nem, akkor legalább a fakó Szekszárd elleni bajnokija legyen, az mégiscsak Honvéd. Végül a fakó játszott, az akkor érvényben lévő Covid-szabályok teljes mellőzésével. Mintegy ötszáz ember a tribünön, amikor ötven nem lehetett együtt egy temetésen. Mindez persze a nyilvánosság teljesen kizárásával. A tesztmeccset rögtön egy zártkapus tétmeccs követte: Románia-Hollandia a szlovénokkal közösen rendezett U21-es Európa-bajnokságon.

Pár hónappal később, a hivatalos stadionnyitót a meccset megelőző napon mondta le az ellenfél, és játszunk helyette félhomályban egy tartalékcsapattal, mert a villanyhálózat nem működött teljes kapacitáson.

„Metalcom, vihar, NB II – vajon ki lehet az apokalipszis negyedik lovasasa?” bővebben

Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága

Vannak olyan napok, amik munkában és egyebekben is remekül sülnek el, amikor mindennel hasítasz, jön az ihlet, ütemesen tudsz dolgozni, délután/este pedig valami program még meg is koronázza az addigi erőfeszítéseket; máskor viszont nyűglődés, szenvelgés, nem jön az isteni szikra, borzasztó. Szerencsére tegnap az első változatot éltem meg: kivételesen otthondolgozást nyertem csütörtökre, egész délelőtt készítettem elő háttér-olvasásokkal a délutáni elemző kört, mindezt a Kiserdő egy padján ülve vagy a telepen sétálgatva-jegyzetelve, délután aztán magamat is meglepő hatékonysággal mindezt gépre is vittem, egy pofás dolgozat formájában. Szóval a 17.45-kor bekapkodott uzsonnadinnye (az is remek volt) után teljes megelégedettséggel a szívemben rohanhattam ki a Bozsikba. (Nem egészen teljes elégedettséggel azért: sajnos a nagy jegyzetelés-írás közepette, hiába kezdtem reggel fél 8-kor, futásra nem maradt időm. Majd hétvégén.)

„Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága” bővebben

Lesz majd poszt az ankétról, de

egész biztos nem tőlem, mert nem voltam ott. Konkrétan azért, mert semmilyen szinten nem érdekelt. Miután végiggondoltam, hogy Budó örökbecsű „megb*sszuk őket” mondatát leszámítva, valamint Mendelényi ormótlan surmóságát Lacival szemben, amire kellemetlenül rákontráztak többen a közönségből, történt bármi valóban érdekes dolog valaha egy ankéton? Nem – válaszoltam határozottan magamnak. Nyilván

  • az aktuális témák fognak pörögni: bírók, durvaság, Felcsút, óvni kéne, kártérítést kérni, és a többi elképesztő badarság. Még azon sem lepődnék meg, ha évtizedek óta meccsre járó emberek tennének fel ebbe a témakörbe sorolható kérdéseket. Mintha láttak volna már hasonlót korábban.
  • kit igazolunk, lesz még igazolás? A kérdések, amikre ankéttól és klubtól függetlenül mindenhol ugyanaz a válasz: Szeretnénk, lehetőségek, kivárunk, vannak páran talonban, ha mégis azonnal kéne valaki, bla, bla, bla.
  • aztán jönnek az emberek, akik három-öt perc hosszan tesznek fel egy kérdésnek látszó valamit, onnan kezdve, hogy együtt ultizott Tichyékkel, látta hajjal Bodonyi Bélát, majd pár további felesleges kurfli után, amikor leül, mindenki bambán néz: mégis mit kérdezhetett?
  • stb.
„Lesz majd poszt az ankétról, de” bővebben