mert célunk csak egy van
Igen, az NB II-ben.
Igen, az egyik hétfő este nyolckor, a másik nagy valószínűséggel vasárnap négykor.
Igen, az utóbbi külön megalázó, mert annyira KIEMELT KATEGÓRIÁJÚ, hogy még csak nem is villanyfényes.
Igen, a Haladás és a Győr, és nem a Fradi, Újpest, miazmás ellen.
„Az ugye megvan, hogy két KIEMELT KATEGÓRIÁJÚ mérkőzés következik egymás után?” bővebbenEgyfajta egyszámjáték következik.
Valamikor mostanában frissült a Honvéd oldalán a keret, vagyis azoknak a mezszáma is ismertté vált erre az évre, akiket idáig nem neveztük egyetlen meccsre sem (Pekár és Szabó Tibi). Gondolom szeptember magasságában érkezik a csapatkép is, mert valamiért úgy érzem, megvárják vele az átigazolási szezon végét.
De visszatérve a mezszámokra, mert most az lenne a témánk. Mi a 2006/07-es bajnokságtól ismerjük minden bajnoki meccsre nevezett játékosunk mezszámát, függetlenül attól, hogy pályára lépett, vagy sem. Ennél valószínűleg több szám lett kiosztva, azonban páran a jegyzőkönyvig sem jutottak el.
„Amíg készül a témába vágó poszt, addig egy kis játék a mezszámokkal” bővebbenEgy apró megjegyzés az elejére: az nem biztos, hogy jó, ha egy feljutni szándékozó csapat első öt meccséből háromszor is a kapus a legjobb.
Másik olvasatban: legalább van, aki tartja a lelket a csapatban, amíg összeáll.
| ellenfél | 1 | 2 | 3 | ||
|---|---|---|---|---|---|
| 1 | Csákvár | 2-1 | Dúzs | Kerezsi | Holman |
| 2 | Kozármisleny | 1-2 | Holman | Benczenleitner | Dúzs |
| 3 | Nyíregyháza | 0-0 | Dúzs | Kocsis Dominik | Lovric |
| 4 | Tiszakécske | 2-1 | Kovács Nikolasz | Kerezsi | Kocsis Dominik |
| 5 | Siófok | 1-2 | Dúzs | Holman | Kocsis Dominik |
Siófok – Honvéd 2-1
Öt meccsből negyedszer szereztük meg a vezetést, mégis mindössze kettőt sikerült megnyernünk. Másodikat rárúgni is csak egyszer sikerült, vagyis van baj.
Amíg az első félidőkben 5-1 a gólkülönbségünk, addig a másodikban már 1-5. Komolyabb bontásba egyelőre nem érdemes belemenni, mert hat gól kilencven percre kevés ehhez.
„Egyszerűen képtelenek vagyunk megtartani a vezetést” bővebbenSiófok – Honvéd @ Siófok, 19:00
Azon gondolkodom, hogy utoljára talán 2017-ben, Tel-Avivban fordult az elő velem, hogy természetes vízben lubickolásból mentem még aznap meccsre. Most az épített strandokat kifejezetten nem számolom, csak a tavakat, folyókat, tengereket.
Illetve 2020-ban majdnem összejött. Az első fordulóban nagy rössel nekivágtunk reggel a Velencei tónak, hogy estig ott múlassuk az időt, aztán jöhet a felcsúti idénynyitó. A szuperkorrekt akkori szabályozásnak hála, a meccs végül elmaradt, így helyette a Csákvár-Ajkát néztük meg, akik történetesen épp a Felcsút és a Honvéd fiókcsapatai voltak ez idő tájt.
Valamiért Zalaegerszegre, vagy Kaposvárra menet sosem álltunk meg a Balatonnál, legfeljebb hazafelé, és akkor is csak azért, hogy engem kitegyenek. A Tiszánál nincs olyan csapat, ami vízközelben játszana, és Pakson se jutott egyszer sem eszünkbe, hogy nézd már, ott a Duna.
Aztán Siófokon is legutóbb 2019-ben, télen játszottunk. A hógolyózás mondjuk pont víz, viszont nem strandolós.
Ha nem lesz vihar, eső, ésatöbbi, akkor az egész NB II egyetlen pozitív dolga – a semmirekellőktől megszabaduláson túl – a Balaton lehet. Az ún. csobbanás, a lángos, a hideg sör, és a jómagyarosch végtelen hőbörgés a Magyar Tenger partján elszabadult árak miatt.
update [9:00] // Pesten szakad az eső, és az előrejelzések szerint délig a Balcsinál is ez a terve.
„Közben telefonáltam egyet, hogy melyik vonat legyen pontosan” bővebbenA 2018/19-es szezon óta foglalkozunk úgy osztályozókönyvvel, hogy mi kiteszünk egy kérdőívet, ti pedig válaszolhattok rá. Eleinte legfeljebb öt játékost lehetett megnevezni meccsenként, és a legjobb öt pontot kapott, a továbbiak négyet, hármat, kettőt, egyet. Idővel azonban váltottunk, és az elmúlt pár idényben már csak három játékost lehet megjelölni, és a győztes három pontot kap, a többiek pedig kettőt és egyet. A játékos pontszáma pedig a szerzett pontjainak átlaga lesz. Ebből aztán könnyen kiszámolható, hogy korábban az öt, most pedig a három az elméleti maximum.
Újraszámolás nélkül nem igazán korrekt azonos listába rendezni a két eltérő módszert, azonban kivételesen nem tervezzük bonyolítani az életünket feleslegesen, és megtesszük, ugyanis olyan fordult elő, ami még soha:
Dúzs a Nyíregyháza ellen kimaxolta az osztályozókönyvet!
„Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent” bővebben
Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.
„Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebbenHonvéd – Tiszakécske @ Bozsik, 19:00
Várom a vizest.
Folyadékot sem merek inni, mert a tartályokból elfogyott a víz, nem lenne mivel leöblíteni a wécét. Esetleg a kocsmába kiugorhatnék, nem vennék rossz néven, talán még egy kávét se kellene meginnom, használhatnám a mosdójukat, de valahogy nem akarom. Vizet akarok.
Remélem a kávéfőzőben maradt tegnapról, ha már eszembe jutott, hogy kávézhatnék.
Este meccs, addig bőven végezni kéne.
Szóval: várom a vizest.
„Kellemes labdarúgó időben Tiszakécske-Stadler, Beserman góljával 1-0. Vezette Kiss Béla.” bővebbenNyíregyháza – Honvéd 0-0
Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.
„Merre tartunk?” bővebben
