Vajon milyen számítás indokolja, hogy az új Bozsik nyolcezer férőhelyes legyen?

És úgy egyáltalán, a többi stadionméretet milyen ujjból szopták ki?

Lassan célegyenesbe ér a Nagy Stadionfejlesztési Program, és átadják a legújabbat Diósgyőrben, hamarosan kész Videotonban, Vasasban és Pakson, sőt, még mi is határozott ígéretet kaptunk, hogy lesz valami, valamikor új Bozsik néven.

Az egyértemű, hogy szükség van modern létesítményekre, azonban továbbra is nagy kérdés, hogy milyen hatástanulmányok állhatnak a méret-, valamint a stadionok funkciógazdagságának megállapítása mögött? Okés, hogy fajlagosan esetleg olcsóbb megépíteni egy nyolcezrest, mint mondjuk egy ötezrest, de ha semmi sem indokolja, akkor minek? A valódi célközönség elvesznik a böhöm lelátókon, miközben egyéb célra egyszerűen hasznosíthatatlanok a stadionok, bevételt egyáltalán nem termelnek.

Az új Bozsik nagyjából 8000 férőhelyes lesz.

“Vajon milyen számítás indokolja, hogy az új Bozsik nyolcezer férőhelyes legyen?” bővebben

Addig biztosan nem jön a várt előrelépés, amíg bőven lesz csámcsognivaló álprobléma

A magyar futballban minden díszlet szép és jó, csak épp maga a futball nézhetetlen. Természetesen a felelős az NB I létszáma.

Rendre felmerül a kérdés, hogy a magyar gazdaság egyáltalán hány NB I-es csapatot bír el. Ilyenkor mindenki nagyon okos tud lenni, és bemondja, mondjuk a 12-t, mert a gazdag Ausztria csak 10, és amúgy is ennyi a környéken szinte mindenhol, meg a nagyobb Románia is csak 14, a lengyelek meg oké, hogy 16, de ők sokan vannak, és amúgy is jobbak.

Ne haragudjatok, de ezek blődliségek. Mindenféle adatot, tényt és úgy általában magukat a számokat nélkülözik, mindössze és legfeljebb érzetek, és annak is elég gyengusok.

“Addig biztosan nem jön a várt előrelépés, amíg bőven lesz csámcsognivaló álprobléma” bővebben

Vajon miért nem kíváncsiak idegenben a bajnokcsapatra?

“Vajon miért nem kíváncsiak idegenben a bajnokcsapatra?” bővebben

Valamikor meg kell állítani a zuhanást

Ha marad a tendencia, akkor év végén a hatodik-nyolcadik helynek is örülni kell majd.

Egyszerű grafikon, pár megjegyzés. (A grafkonon a függőleges tengely a megszerezhető pontok százalékát, a vízszinten tengely pedig a fordulók számát jelöli.)

  • Nagyjából a kilenc-tizedik forduló környékén (FTC 1-3, Videoton 1-1) beálltunk a pontszámokra vetített 50%-os teljesítményre (piros), amit az erős bázisból kiindulva egyelőre tudunk tartani. A tizenkét csapatos bajnokságban ez a teljesítmény az ötödik hely környékére szokott elegendő lenni.
  • Az öt fordulós formát* mutató grafikonon (sárga) jól látható, hogy az első kör végére zuhantunk be, vagyis a bajnokság pont azon szakaszában, amelyiknek most következik a visszavágója (Debrecen, Paks idén; FTC, Videoton, Vasas jövőre). A második körben mindössze kilenc pontot szereztünk az első hat meccsen, míg a nyáron tizennégyet.
  • A tíz fordulós formát mutató grafikon (zöld) valósabb képet ad a csapat teljesítményéről, mivel ebben nincs benne az idények elejére jellemző alacsony elemszám torzító hatása. A mutató sajnos monoton csökkenő tendenciát mutat, ami egyben azt is jelenti, hogy várhatóan és hamarosan az éves teljesítményünk is csökkenni fog, ami elég nagy gond, mert a bajnokság mezőnye sűrű, a kilencedik Felcsút mindössze öt ponttal van mögöttünk.

*_ öt fordulós forma: a legutóbbi öt meccsen megszerezhető tizenöt pontból mennyit sikerült begyűjteni – százalékban.

Addig vitatkozott mindenki, hogy hol állunk a bajnokcsapathoz képest, hogy csináltam róla egy csomó grafikont, aztán a mindenki döntse el maga

A számok jobbak mint a kilátások.

Az a csomó egész pontosan négy, mégpedig a négy legfontosabb:

  • a szerzett pontok száma;
  • távolság pontszámban az aktuális elsőtől;
  • a lőtt és a kapott gólok száma.

A posztban megmutatjuk, hogy milyen mutatókban különbözik, és milyen mutatók mentén hasonlít a tavalyi és az idei bajnokság, majd kísérletet teszünk arra, hogy elmagyarázzuk, bármi hasonlóságot is találnánk, az a múlt rossz értelmezése miatti kifacsarása a valóságnak.

“Addig vitatkozott mindenki, hogy hol állunk a bajnokcsapathoz képest, hogy csináltam róla egy csomó grafikont, aztán a mindenki döntse el maga” bővebben

Izland kijutott a világbajnokságra

Apró demagógia egy grafikonban.

Mellékesen ha már számolunk: az MLSZ fejlesztésekkel foglalkozó oldala szerint az elmúlt években összesen 1002 pálya épült, összesen 1,93 km² játéktérrel, valamint felújítottak további 1513 pályát, amit ugyan nem részleteztek, de ha átlagoljuk az új pályákra a méreteket, akkor az is legalább 2,91 km². Vagyis Magyarországon mostanság legalább 4,84 km² futballpálya épült, ami Izlandra lefordítva: minden polgárra jutna 14,5 m² felújított vagy új magyar futballpálya, ez pedig valamivel nagyobb, mint egy szabvány lakótelepi lakás kisebbik szobája. (Mellékesen Izland teljes lakossága hatszor elférne az MLSZ pályaépítési programja keretében létesült új pályákon, és akkor egy főre kényelmesen 1 m²-t számoltam.)

Egyszerű következtetés, fél gondolat: talán nem az épült pályák számában kéne mérnie saját sikerességét a szövetségnek. (Igen, tudom, ha nincs pálya, akkor nincs hol futballozni.)

update // az átláthatatlan háborús övezet, a selejtezőit a malajziai Melakában játszó Szíria az ázsiai pótselejtező ausztráliai visszavágóján, egy hosszabbításban kapott góllal maradt le az interkontinentális pótselejtezőről, és így a világbajnokságról. Vannak még csodával határos történetek, csak általában nem mi írjuk őket.

Egy kis közbevetés: így fogytak a jegyek a héten az MTK ellenire

Csütörtökig csak tisztán online lehetett hozzájutni, tegnap viszont kinyitott a Bozsik pénztára, máris elpattant még egyszer annyi, mint egész héten összesen. Úgy látszik, a kispestiek még mindig nem online vásárolnak (ugye ehhez kártya kell), hanem személyesen (most már ahhoz is lassan, hiszen eddig más nevére is lehetett kérni, de azt idő közben jól megnehezítették.)

Szóval még 240 jegy van (szombat reggel 08:30-kor), tessék sietni. Meccs előtt pedig találkozó a Netovábban (vagy Netovább-ban, ahogy tetszik).

Így kerestek eddig a klubok

spongyabob_ingyenpenzA 2015-16-os bajnoksággal jelentősen megváltozott a korábbi szövetéségi pénzosztási módi, és a klubokat mintegy zsarolni kezdték, hogy betartsanak bizonyos kényszerképzetek mentén megfogalmazott elveket. Ilyen például a kvótaalapú fiatalítás, vagy a magyar játékosok szerepeltetetése.

Annyi gerinc azért volt a jónépben, hogy mindezt premizáló rendszerben valósították meg, és nem büntetőben, ahogy Romániában tervezik a 2016-17-es idénytől.

“Így kerestek eddig a klubok” bővebben

Most akkor mégis lehet újra álmodozni a dobogóról?

“Most akkor mégis lehet újra álmodozni a dobogóról?” bővebben

elmúltnyolcévezzünk egy kicsit mi is

hely2006ota

ami szerintem úgy korrekt, ha mindjárt hazugsággal indítunk, mivel az elmúltnyolcév csak elmúlthétév, vagyis a hemingway-éra (majdnem) teljes bajnokságai, de posztcímenk így jobban hangzott.

a lényeg, hogy két grafikont tolunk ma is bele az arcotokba, mert nekem van ilyen statisztikusi vénám, és egy csomó adatsorom, amit évek óta vezetgetek, hogy majd valami jóság szülessék belőlük, és azt megírhassam ide.

szóval az van, a nyitóképen azt láthatjátok, hogy az egyes fordulókat követően, a 2006/07-es bajnokságtól kezdve hányadik pozíciót foglalta el a honvéd a tabellán. ugye, hogy mennyire nem gauss-eloszlás? (klikkre amúgy megnő, illetve átdob a flickr-re, de az nem baj.)

ha jól megnézzük, akkor nagyjából két helyen vannak sűrűsödési pontok. egyrészt az altájon, a 11-14. helyek környékén, ami csúfság, de emlékezhetünk, hogy supi majdnem bajnokcsapata után milyen vergődés következett évekig, amíg morales és sisa tréner ki nem takarította az öltözőt. a másik pedig a 3-6. helyek, vagyis a gazdag, jól menő csapatok mögötti régiók.

volt olyan, hogy az utolsó helyen álltunk (2009/10., sisával), és volt olyan, hogy vezettük a bajnokságot (2007/08., supkával egy őszön át tatabányáig, és rossival most, idénykezdéskor), de ezek a nagyjából ritkább esetek. a klub legújabbkori történelme hasonló, mint a száz éves, vagyis alsóház, felsőház, a kettő között alig átmenettel. remélem a pápa-siófok-szinten már túl vagyunk, és most következik valami olyasmi, ami felénk normálisabb, megszokottabb, vagyis éremesélyesebb.

érdemes megfigyelni, hogy az egyes évek más és más színnel vannak jelölve, és hogy a grafikon bal és jobb oldalán valahogy nem feltétlen ugyanazokat a színeket láthatjuk. vagyis igaz a korábbi állításom, az egy korszak (a mostani) is két korszak igazából.

ezért vegyük ki belőle az utóbbi két évet, és mutassuk meg külön, mondjuk így:

hely2011ota

szép? persze, hogy szép. a 2011/12-es bajnokság rajtja óta csak elvétve nem voltunk a mezőny első harmadában, és nagyjából egy bajnokságnyi időt töltöttünk el a negyedik helyen.

mondtam már korábban is, itt bizony valami megmozdult, valami működik, valami beérni látszik! hogy most a harmadik helyen állhatunk, annak ugyanis előzményei vannak. már tavaly se volt gyenge a csapatunk, már tavaly is nyugalom volt a klub körül, már tavaly is megjelentek az első akadémiai fecskék, már tavaly sem (csak) kritikátlanul hoztuk konténerszám a külföldieket, már tavaly is egy olyan edzőnk volt, aki tudott mit kezdeni a társasággal, aki együtt tudott dolgozni a klubnál dolgozó többiekkel, netán a tulajdonossal.

ez a honvéd jelenleg teljes joggal van ott, ahol, teljes joggal számít az ország harmadik-negyedik legjobb csapatának.

ilyenkor felesleges lanzafamézni, láthatjuk, egyáltalán nem róla szól kizárólagosan a mostani kispest.

sá-lá-lá-lá, remek dolog nekünk lenni most.